Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen. . .

- Hmm, én lennék a hattyú? – szólalt meg Sasuke a nappali ajtajában állva.

- Teme! Te max liba lehetnél… - felelt Naruto, majd ismét nekiállt olvasni.

- Kösz, dobe! – közeledett felé. – Mi a csudát csinálsz? – kérdezte, s  Naruto vállaira hajolt, hogy beleolvasson a könyvbe. – Versek?

- És akkor mi van? Én művészlélek vagyok – mondta durcásan a szőke.

- És ezt kinek akarod bemesélni? – kérdezte a szokásos Uchiha stílusban Sasuke.

- Teme. Miért, te még egy verset sem tudsz! – állt fel Naruto.

- Dehogyisnem! – vágott vissza a feketehajú.

- Na, akkor hajrá!

- Na ezt figyeld! S ez két nyelven van!  Khmm, khmm….

- Mi van? Elakadt a szalag?

- Fogd be! Nos…

Edward king, English king

Nincs rajta semmi ing

It isn’t rajta thing.

Mégis king – British king

Only palást rajta

Beauty japáni fajta

But nem azt nézte bárd

Hanem, hogy kiabált.

How many river ya?

And szántója nagyszerű

How many a pogány?

In the Wales tartomány.

The people is happy rajta, Sir!

Nincs más information.

That’s a fontos hír!

Montgomery is the castle,

Hol aznap evening aludt

Mr. Montgomery riglizte a kaput.

Hamburgert, fishert, s mi jó falat

Mi szemnek, szájnak splendid

Hundred szolga, with hotel boy

A király felé lendít.

Ti urak, ti urak, ti hitvány dogok,

Hát, ne éljen Edward?

A király így doholt.

You misters, you misters, you walesi bulldogok

A király highlife is a big dolog.

Edward king, English king,

Mindent a Lord Majorra kent

Of course, hogy legvégül,

Nem lett happy end!

- Te nagyon hülye vagy! – mondta Naruto, majd kitört belőle a nevetés.

- Miért, rímelt, nem? Akkor vers. S azt mondtam, hogy mondok verset, nem? Különben sem az ilyeneket szeretem!

- Hanem? Neked mi a kedvenced?

„Azt majd meglátod, kicsi hattyúm.”

- Egy könyv, ami nagyon-nagyon különleges számomra.

- Megmutatod? – kérte csillogó szemekkel a szöszi.

„Ez könnyen ment…” – Persze, gyere – Sasuke megfogta a kezét, s húzta maga után a konyhába.

- Itt rejtegeted? – kérdezte kíváncsi tekintettel, amitől Sasuke csak még jobban beindult.

- Igen – mondta ártatlanul.

Kihúzott egy fiókot, kivett s kivett egy sima borítású könyvet, s letettet a konyhapultra. Kinyitott egy másik fiókot, s spárgát vett elő.

- Csukd be a szemem. Meglepetésnek szánom! – mondta nyájasan, s egy apró nyomott a szőke cseresznyeszínű ajkaira.

S a szőke, amilyen hiszékeny lehunyta szemeit. Azt már nem láthatta, hogy az Uchiha szája ördögi vigyorra húzódnak, s beköti a szemeit.

- Ezt miért? – kérdezte zavartan Naruto, de Sasuke elhallgattatta egy újabb csókkal.

- Csak nem szeretném, hogy előbb meglásd.

- jól van, na! – durcizott Naruto, viszont, hangosan felkiáltott, mikor Sasuke felrakja a konyhaasztalra, s hátradönti.

- Hé! – kiáltott fel.

- Mindjárt újra láthatsz. Addig felolvasom, mi van ideírva – Sasuke nekiállt olvasni, s közben összekötözte Naruto kezeit, az asztalhoz rögzítve a fiút. – Mindenképp szükséges beszereznünk, ehhez a fogáshoz, egy spárgát, s egy asztalt, ha a falat el akarna szökni.

- Ez egy receptkönyv? Én nem szeretem a spárgát! Olyan rossz íze van. Sőt, a zöldségeket egyáltalán nem szeretem. De mindek asztal, s mi akar elszökni? Mit főzünk?

- Mindjárt megláthatod – azzal levette Naruto szeméről a kötést, s felemelte a könyvet. – Ezt a könyvet kizárólagosan nekem készítették.

- S mi a címe? És miért is vagyok megkötözve? – kérdezte Naruto, s próbált kiszabadulni.

- A címe…. 50 Naruto recept. S te vagy az alapanyaga az összesnek – mondta, s megjelent a jól ismert ördögi vigyor a képén.

- Mi? Engedj el! – kiabált Naruto, de ezzel csak azt érte el, hogy Sasuke szemében megjelenjen a megszokott láng, amitől Narutot a hideg kirázta. Sejtette, hogy ennek milyen vége lesz.

- Akkor lássuk. Megpucoljuk a husit. Minél gyorsabban, annál jobb – Sasuke megfogadta a könyv tanácsát, s szó szerint letépte a szőke ruháit.

- T-te, most mi-mit akarsz tenni?

- Sült Narutot körettel

- Mi? – a szöszi nagyot nyelt, s imádkozott magában, hogy valaki jöjjön.

- Következő lépés. A felületet bekenjük olajjal, hogy jobban piruljon.

Sasuke elővett a szekrényből, egy üveg olajt, s elkezdte folyatni Naruto testére. A fiút kirázta a hideg, a hirtelen jött anyagtól. Aztán az Uchiha lassan, nekiállt szétoszlatni az olajt társa testén, minden egyes ponton alaposan elidőzve. Naruto teste kezdett felhevülni, s ha tudta volna, elszakította volna a spárgát, s letámadta volna a feketét.

Sasuke hirtelen abbahagyta, leszállt Narutoról, s visszasétált a könyvhöz. Látta már rajta, hogy nagyon fel van izgulva. Eléggé jól látszott.

- Ízlés szerint, mézzel, vajjal, tejszínhabbal, vagy egyéb adalékkal ízesítjük. Jó étvágyat hozzá! Okos könyv! – fejezte be Sasuke, s maga is gyorsan megszabadult a ruháitól.

Visszament szőkéjéhez, aki már ki volt izzadva ettől a kis olajozástól is.

- Tálalva vagy – mondta, s ráült a hasára.

Naruto nyögött, érezve a másik férfiasságát. Sasuke tudta, hogy az ő kis hattyúja arra vár, hogy végre megtörténjen a dolog, de ő annyira szerette volna még egy kicsit élvezni.

Először megcsókolta Narutot, majd nyelvével megindult egyre lejjebb. Naruto férfiasságát még lassabban, több beéléssel csókolgatta, majd harapdálta.

A szöszi nem tudott semmit tenni, csak sóhajtozott, s bíztatta Sasukét. Végül már ő sem bírta tovább. Visszatért Naruto ajkaihoz, s közben ujjaival nekiállt kitágítani őt, majd beléhatolt.

Naruto felnyögött, mikor Sasuke nekiállt mozogni benne. A tempó egyre gyorsabb lett, majd pár másodperces késéssel érték el a csúcsot. Ezután Sasuke kicsúszott belőle, s kiszabadította a vacsoráját.

Narutonak nem kellett több. Felállt az asztalon, majd ráugrott Sasukéra.

- Hé, dobe! – kiabált az Uchiha, de az mintha nem is hallotta volna, csak nem engedte el.

- Pástétomot csináltál belőlem, most akkor én jövök. Nem fogok leszállni rólad, s cipelned kell.

Sasuke szemei újra felcsillantak. Megindult a hálószoba felé, hogy megismételjék az előző tevékenységüket. Cseppet sem lágy mozdulatokkal lerakta a szöszit az ágyra, s már készült volna a bevetésre, mikor látta, hogy elaludt.

- Oh, dobe… Csak te lehetsz ilyen – mondta csóválva a fejét, majd leült mellé, s egy kis dalba kezdett. - Szürke róka lábak, surranó kis árnyak. Azt hipp-hopp, jön Naru…

- Fogd már be! – kiabálta Naru, majd a párnája alatt tartott serpenyőt ledobta a földre az ájult Uchiha mellé.

Végre csend telepedett a házra.