5. fejezet

(Sasuke P.O.V)
 

- Mit akarsz tőlem? – kiabált Kakashi Ichirakunál.

Lenyeltem egy hatalmas gombócot, ami a torkomban alakult ki, és egyenesen Kakashira néztem.

- Azt akarom, hogy taníts meg, hogyan kell meghódítani valakit – mondtam halványan elpirulva. Nem hiszem el, hogy valóban ezt teszem, de meg kell, ha akarom Narutot.

Kakashi úgy nézett, mintha azt kértem volna, hogy mondja el visszafelé a kínai ABC-t.

- Várj, nem értem. Miért lenne szükséged az én segítségemre, hogy meghódíts egy lányt? Konoha női lakosságának kilencven százaléka már most téged akar – jegyezte meg, miközben zavartan nézett rám.

A pír, ami már eddig az arcomon volt még sötétebb lett. Inkább a kezemben lévő pohár vízre tekintettem, hogy elkerüljem Kakashi pillantását.

- Nos, ez a ’személy’ egy kicsit összetettebb, mint a rajongóim csoportja – mondtam, miközben a kezemben lévő poharat forgattam. Reméltem, hogy Kakashi érti a célzást.

- Személy? – hangsúlyozta ki ezt a szót. Szóval, megértette. – Akkor ez egy fiú, ezek szerint – jelentette ki felfedezését. – Nem bánod, ha megkérdezem, ki az?

A kezemben lévő víz remegni kezdett. Ez az egész beszélgetés kínos, kényelmetlen, s idegesítő helyzetbe hozott, de tudtam, hogy muszáj keresztülmennem, ha meg akarom kaparintani a szőkeség szívét.

- N-N-Naruto – nyögtem ki lassan. A mellette, ülő Jounin egy ideig csendben ült, majd, ahogy sejtettem, egy halk kacaj tört ki belőle.

- Szóval, Narutoba vagy szerelmes – ismételte meg nevetve Kakashi. – Sosem gondoltam volna, hogy a szőkékre buksz, Sasuke.

Fogaimat csikorgattam, hogy visszatartsam magam attól, hogy átvágjam a torkát egy kunaival.

- Oh, milyen aranyos. Egy ying és yang páros – folytatta gúnyosan. – Vajon hogy néznének ki a gyerekeitek.

- Nézd, segítesz, vagy sem – kiabáltam a perverz senseije. Néha nagyon idegesítő tud lenni.

Kakashi mosolya lehervadt, s együttérzően nézett rám.

Nem tudom, hogy tudok-e segíteni – közölte őszintén. – Úgy értem, még azt sem tudom meghódítani, akit szeretek.

- De akkor ott abban a sikátorban Irukával nem… hoppá – hallgattam el hirtelen, amikor rájöttem, hogy épp most árultam el, hogy láttam akkor este őket.

- Szóval te voltál, aki figyelt engem és Irukát akkor – mondta Kakashi, miközben rám pillantott. – Olyan érzésem volt, hogy valaki leskelődik utánunk.

 - Sajnálom, én csak hazafelé mentem és megláttalak titeket és…

- Sasuke, ez nem a te hibád. Én vagyok, akit okolni lehet, amiért olyan dolgokat csináltam nyilvános helyen – győzködött Kakashi, amitől megnyugodtam. – És, hogy tetszett a műsor?

- Műsor? – kérdeztem.

- Amit Iruka és én adtunk elő a sikátorban – válaszolt közömbösen.

- N-nos… a-azt hi-hittem... uh… mi! – locsogtam zavaromban. Nem hiszem el, hogy a tanárom ilyet kérdez, bár végül is olvassa az ’Icha Icha Paradise-t’.

- Tudod, nem bánnám, ha ismét kicsikarhatnám Irukából azokat a hangokat, csak legközelebb az ágyamban, megfosztva a ruháitól, olajjal bekenve és talán egy vibrátort is betennék a-

- Kakashi, segítesz akkor, vagy sem! – kiabáltam rá elpirulva.

- Oh, igen, Naruto. Mint, ahogy korábban is mondtam, nem tudom, hogy tudnék-e segíteni.

- Nézd, csak azt szeretném, hogy taníts meg a csábítás művészetének néhány trükkjére, ez minden – mondtam gyakorlatilag könyörögve.

- Hmm… - vette fontolóra az ötletet Kakashi. Idegességemben elkezdtem harapdálni az ajkamat. Sosem gondoltam volna korábban, hogy ennyire szükségem legyen bárki segítségére is.

- Rendben, megtanítok neked pár dolgot – mondta végül. Ha nem egy Uchiha lettem volna, esküszöm, örömtáncba kezdtem volna.

- De mivel Naruto egy kicsit… nos…

- Hülye – fejeztem be mondatát.

- Mondjuk inkább, hogy egy kicsit együgyű – pontosított Kakashi. – Mivel Naruto ilyen összetett eset, egy kis időbe fog telni, míg rájövök, hogyan csábíthatod őt el, szóval gyere vissza holnap, és addig kigondolok valamit.

- Mi van a külön edzéssel? – kérdeztem azon tűnődve, vajon Kakashi lefújta-e őket csak, hogy kisegítsen engem.

- Mint, ahogy mondtam korábban, Naruto kissé nehéz felfogású, ami azt jeleneti, hogy minden időnket arra kell felhasználni, hogy kitaláljuk a megoldást.

-----

Itt állok Naruto lakásának ajtaja előtt. Nem felejtettem el, hogy megkért, segítsek annak a hülye lánynak ajándékot találni, de hála a Kakashival való beszélgetésünknek, ami jobb kedvre derített, úgy döntöttem, kicsit készségesebb leszek a keresés során. Csak, mert most Sakurára figyel, nem jelenti azt, hogy az olyan sokáig fog tartani.

Próbálva nem kimutatva vágyaimat, finoman kopogtam az ajtón. Pár másodperces várás után észrevettem, hogy nem jön senki. Ismét kopogtam, ezúttal kicsit erősebben. Ismét semmi válasz. Mikor azon voltam, hogy ismét kopogjak, az ajtó végre kinyílt.

Naruto állt a bejáratnál. A bőre fel volt hevülve és haja is kócosabbnak tűnt, mint máskor. Észrevettem, hogy kapkodva vesz levegőt és pólója is gyűrött volt, nem beszélve arról, hogy nadrágja ki volt cipzárazva.

- Sa – Sasuke, mit csinálsz itt? – kérdezte elkerekedett szemekkel.

- Te kértél meg, hogy segítsek ajándékot keresni Sakurának, Dobe! – válaszoltam kicsit idegesen. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen könnyen megfeledkezett rólam.

- Miért vagy itt ilyen korán? Mi van az edzésekkel? – kérdezte. Ha nem tudnék jobbat, azt mondanám, hogy kissé rémült a közelemben.

- Kakashi lemondta őket. Naruto, jól érzed magad? – pillantottam végig a zilált fiún. Ezt ő is észrevette, s kihúzta magát.

- Igen, semmi gond. Inkább induljunk is vásárolni – sétált el mellettem a szőke.

- Biztos vagy benne? – tettem fel neki a kérdést, de túl messze volt, hogy hallja is.

----- Épp, hogy beléptünk a piactérre, ez a bolond azonnal mutogatni kezdett azokra a standokra, amiknél olyan dolgok vannak, amiket Sakura szeret.

- Oh, Sasuke, egy ékszerbolt. Sakura szereti az ékszereket – kiáltott fel. – Nézd az édességes. Sakura biztos szeretne enni egy kis cukrot. Oh nem, nem tud. Csak betegebbé tenné őt. Hé! Mi van azzal?

Majdnem rosszul lettem, mikor Naruto a női fehérneműket árusító standra mutatott. A gondolatra, hogy Sakurat ilyenben lássam, felért egy rosszulléttel.

- Ah, kisállatok – folytatta a szőke, ahogy továbbfutott a kisállat-kereskedéshez. Sóhajtva követtem őt.

Naruto egy doboz elé állt, amiben egy alom kiskutya feküdt. – Megsimogathatok egyet? – kérdezte az eladót, aki bólintott. Ekkor lehajolt a dobozhoz, ezzel remek rálátást nyújtva hátsójához, majd kiszedett egy kis tacskót.

- Heh, rád emlékeztet, Sasuke – mondta Naruto a kutya simogatása közben. Szemöldökömet felvontam erre a kijelentésre.

Az állat odadörgölőzködött hozzá és megnyalta a nyakát, ezzel nagyon felbosszantva engem. Hogy jön ez a rühes kis dög ahhoz, hogy odasimuljon Narutohoz, míg én még azt sem tudom elmondani neki, hogy szeretem. Egy hideg pillantást vetettem rá, mire nyüsszögni kezdett.

- Sasuke, ne nézz így rá! – kiabált velem Naruto. Levettem róla a tekintetem, de csak azért, hogy ne bosszantsam fel a fiút, viszont továbbra is haragudtam, amiért ott lehet, ahol van.

- Ne aggódj, kutyuska. Sasuke csak azért mérges, mert aranyosabb vagy, mint ő – simogatta tovább a kiskutyát.

- Mi! Az a bolhazsák csak szeretné, hogy olyan aranyos legyen, mint én – kiáltottam fel védve magam.

- Nyugodj le, Sasuke, csak vicceltem – szólalt meg a szőke, s visszatette a kutyát a dobozba.

Felkaptam a fejem Naruto mondatára. – Szóval azt gondolod, hogy aranyos vagyok? – kérdeztem egy játékos mosollyal.

- Mi?

- Nos, azt mondtad, hogy csak vicceltél, mikor kijelentetted, hogy a kutya aranyosabb, mint én, vagyis ez azt jelenti, hogy azt gondolod, aranyos vagyok – közöltem komoly hangon. Igazán kíváncsi voltam, mit válaszol nekem.

- Hát, szerintem... úgy értem, te… hé, nézd, ez Lee! – mondta, teljesen elkerülve a válaszadást.

Magam mögé pillantottam és valóban ott állt, nekünk integetve. Odaérve hozzá feltűnt, hogy még lelkesebb, mint általában.

- Hello, fiúk. Hogy telik ez a csodálatos nap? – kérdezte mosolyogva.

- Jól. Egy jobbulást ajándék után kutatunk Sakurának – válaszolt Naruto.

- Valójában csak Naruto keres ajándékot neki. Én csak segítek neki találni – javítottam ki.

- Á, értem. Nos, én is vásárolgatok. Egy vendég jön hozzám hamarosan, és mindent tökéletesre akarok, mire ideér – mondta büszkén.

- Ki az? – tette fel a kérdést Naruto.

- Ház… izé... ez… személyes dolog – pirult el Lee.

- Ne mondd, hogy barátnőd van – hecceltem.

- Mi?! Nem, nem, nekem nincs ... Uh, mennem kell. Sziasztok! – futott el gyakorlatilag a fiú.

- Mi a csuda baja volt neki? – kérdezte Naruto.

- Honnan tudnám – feleltem neki.

- Ó, nézd, egy parfümös bolt. Menjünk be, hátha találunk valamit Sakurának – mondta Naruto magával látva engem az épület irányába.

Mikor beléptünk, rájöttem, hogy ez valószínűleg Sakura kedvenc helye, mivel a boltban olyan illat volt, mint, amilyen neki van.

- Mi lenne, ha ezt adnám neki? – kérdezte, egy cseresznye illatú parfümöt tartva a kezében.

- Ez szörnyű lenne – közöltem megvizsgálva az üvegecskét.

- Miért?!

- Mert, ha valami ilyesmit adsz neki, azt fogja gondolni, hogy csak úgy találomra választottad – magyaráztam. – Olyat kell adnod neki, ami valamilyen módon kötődik hozzá. Olyasmit, mint ez.

Kinyúltam, s leszedtem a polcról egy rózsaszín üvegben lévő cseresznyevirág illatú parfümöt.

Egy hatalmas vigyor jelent meg Naruto arcán, ahogy kivette a kezemből az üveget. – Köszönöm Sasuke, ez tökéletes ajándék lesz neki. Talán jobban fog kedvelni ezentúl.

Akaratlanul is bosszankodtam Naruto kijelentésén. Nem tudtam megérteni, mit hisz olyan különlegesnek azon a kis…

- Miért kedveled ennyire Sakurát? – kérdeztem, próbálva elrejteni belső mérgemet.

- Hát, ő olyan aranyos, erős és jól uralja a chakráját – válaszolt.

- De mindig kinevet és gúnyneveken hív – jegyeztem meg.

- Te is használsz rám gúnyneveket, de ettől még nem kedvellek kevésbé.

- Te kedvelsz? – kérdeztem meghökkenve.

- Persze, mi másért lennél a barátom? – válaszolt, majd elment kifizetni a parfümöt.

Én csak döbbenten álltam ott, mintha transzba estem volna. Nem tudtam elhinni, hogy azt mondta, hogy kedvel, még, ha úgy is értettem, mint egy barátot – az nem számított. Tudva, hogy Naruto egy kicsit is törődik velem elég jó volt, hogy segítsem a célomban.

- Hé, Sasuke. Mehetünk? – kérdezte Naruto egy színes tasakot tartva kezében.

  
- Igen.

Miközben a kékszemű fiú futkározott előttem, akaratlanul is azt gondoltam, hogy hamarosan, nagyon is hamarosan az enyém lesz.