°º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸

Bárcsak visszalépnél a szirtről, barátom
Hazugsággal átvághatnád a kötelékeket,
Amikben élsz.
És, ha nem akarsz többé látni engem,
Megértem
Megértem.

°º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸

Sasuke kissé kábultan sétált a tisztás felé.

’Miért van Naruton egy pecsét? Hogyhogy nem mondta el nekem?’ Sasuke érezte, hogy dühe a fiú iránt egyre csak növekszik.

’Mi a francért nem mondta el?’

A fiú csak akkor nézett fel a földről, mikor megérkezett a találkozási helyre és fel is tűnt neki azonnal, hogy Sakura nincs Kakashival.

- Nos, megtudtál valami új információt Narutoról?

Sasuke összeszedte gondolatait és csak utána tette fel kérdését.

- Tudtad, hogy Naruto hasán egy démonpecsét van?

- Láttad a pecsétet?

Sasuke kimérten bólintott. ’Tud a pecsétről?’

- Hol van Naruto? Mondott neked valamit? – Kakashi gyorsan beszélt, hangjában pánikot lehetett felfedezni.

Sasuke egy pillanatra teljesen összezavarodott Kakashi hangjára. Még hezitált pár percig, mielőtt megszólalt volna.

- Nem tudom, elmenekült, mielőtt bármit is mondhattam volna.

Kakashi lassan bólintott és vett egy nagy levegőt, majd kifújta. Behunyta szemeit és összeszedve magát szólalt meg.

- Nos, az edzést mára lemondtam. Ezt már mondtam Sakurának. Menj haza.

Már elindult a falu irányába, mikor Sasuke megszólalt.

- Jogom van tudni.

Kakashi megállt, s válla fölött nézett a fekete hajú fiúra. – Oh, igen?

Sasuke senseijére meredt, mivel úgy vélte, teljesen nyilvánvaló oka van ennek. – Az első naptól kezdve hazudott nekünk. Csapattársaként jogom van tudni, mit próbál rejtegetni.

Kakashi visszasétált a fiúhoz, majd szúrós tekintettel meredt rá.

- Azt mondod, hogy csapattárs? És azt hiszed, ez feljogosít rá? Azt hiszed, veszélyes?

Sasuke érzelemmentes tekintettek nézte, ahogy tanára egészen közel hajol hozzá.

- Naruto veszélyes, de nem úgy, ahogy gondolod. Törvénybe van foglalva, hogy senki nem beszél a pecsétjéről, különösen nem a gyerekeknek. Az egyetlen, aki mentesül ez alól, maga Naruto. Nos, ha Naruto akarta volna, elmondhatta volna, de ő úgy döntött, egy szót sem szól soha senkinek. Talán nem akarta, hogy másképp kezeljék, vagy úgy akart élni, mint a többi gyerek a faluban. Nem tudom, de szerintem, ha talált volna valakit, aki nem utálta, vagy utasította volna el őt, akkor biztos vagyok benne, hogy elmondta volna neki. Azért vagy dühös, mert eltitkolta előled a titkát, igaz? Tényleg azt hiszed, hogy azért hazudott neked, mert fel akart dühíteni? Akarod tudni, miért nem bízott meg benne eléggé, hogy elmondja? Mert csak a csapattársa vagy.

Kakashi megfordult és a falu felé fordult, majd elillant, amint megérezte Naruto chakráját.

Mit csinál a Hokage hegyen?

°º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸

Naruto az eget figyelte, ahogy a felhők egy sötétebbekké váltak. De ő csak mosolygott a szürke felhőkre.

- Há, gyerünk, felhő! Hadd lássam, hogy csap belém a villám! Én vagyok a nagyszerű Naruto, semmi nem tud megölni!

- Naruto, mit csinálsz? – a hang megijesztette őt kiabálás közben. A fiú senseijére pillantott, aki mellette állt, aki szemöldökét összevonta mosolya láttán.

Naruto csak vigyorgott. – Követelem a helyem – majd mutatta Kakashinak, hogy üljön le mellé.

- Amikor Hokage leszek, azt akarom, hogy az arcom itt legyen, hogy a falut nézze! – aztán Naruto hirtelen összerezzent, mikor eszébe jutott valami.

- Sasuke tudja – Kakashi bólintott.

- Nem mindent, csak egy részét.

- Utál.

Kakashi reflexszerűen nyelt egyet, ugyanis a hang megrémisztette őt. Ez tényleg Narutoé? Odafordult felé, s egy érzelemmentes kék szempárral találta szembe magát. Kakashi érezte, ahogy a hideg fut végig a hátán. Naruto szemei általában vidámak és élettel telik szokta lenne; hogy lehetséges, hogy ezek a szemek Narutoé? Annyira üresnek és halottnak tűnnek.

- Holtan akar látni.

’Ezt kellett mondania.’

- Nem, Naruto; nem akar holtan látni.

Naruto kifújta a levegőt, majd kacagni kezdett.

- A faluban mindenki arra vár, hogy meghaljak.

Miért kellett ezt így mondania? Mintha ez csak egy nagy vicc lenne. Kakashi hezitált, hogy megkérdezze, amit akart, de tudnia kellett.

- Naruto, próbáltad már megölni magad?

Kakashi a fiú arcát figyelte, s meglepődött, s ugyanakkor fel is lélegzett, mikor látta, hogy a fiú vigyorog.

 ‘Milyen hülye kérdés; Naruto sosem tenne-’

- Természetesen – Naruto hangja megállj intett a gondolatainak. Kakashi érezte, hogy mellkasa összeszorul, miközben Naruto könnyed szavai összetörték szívét. Természetesen? Mintha nem lenne olyan nagy dolog! Narutoról szóló emlékek töltötték el elméjét.

Naruto nevet.

Naruto dühös lesz és harcba bocsátkozik.

Naruto elkeseredett szükséglete bármilyen figyelemre.

Naruto észre sem vette, fájdalmát, ahogy folytatta.

- Jó párszor próbáltam már, de sokkal nehezebb, mint hinnéd. Először a vágások; a Kyuubi mindig meggyógyít, nem számít, milyen mély a seb. Legközelebb fájdalomcsillapítókkal kerültem. Azt hittem egyszerű lesz bevenni és lenyelni, azt követően pedig szabadnak lenni; hiszen nem lennék többé egyedül, s nem gyűlölnének. De ez önző ok volt.

Naruto most először nézett rá Kakashira, mire mosolya vesztett erejéből, s most félszeg mosollyá alakult át.

- Figyelemért akartam tenni, azt hittem, ha meghalok, az emberek engem látnának, nem csak a démont. Azt képzeltem, hogy eljönnek a temetésemre, sírnak, s azt kívánják, bárcsak jobban bántak volna velem, vagy legalább észrevettek volna – Naruto szemei erre a gondolatra elhomályosodtak.

Kakashi látható szeme üvegessé vált. Fejét térdein pihentette és próbálta feldolgozni az információkat? Naruto meg akart halni? Ráadásul már próbált is? Kakashi ökölbe szorította kezét annyira, hogy körmei húsába vájtak. Megbukott tanárként. Megbukott emberként. Látnia kellett volna a jeleket, hiszen senki nem lehet boldog folyamatosan.

- Aztán persze rájöttem, milyen idióta voltam! – a hang magához visszatérítette Kakashi gondolatai világából; hangja reménnyel volt telve, mint a régi Narutoé. Kakashi felpillantott Narutora, aki a falut nézte. Arca nyugodt volt, s a vigyora visszatért.

- Mikor azon voltam, hogy lenyeljem őket, valami megállított engem. Igazából valaki! Olyan volt, mintha egy hang a fejemben azt kiabálta volna, hogy hagyjam abba, s idiótának, hülyének és dobénak hívott.

Kakashi felvonta szemöldökét az utolsó jelzőre. – Dobe…? – magában kacagnia kellett.

Naruto folytatta anélkül, hogy észrevette volna ezt. Izgatottan ugrott talpra.

- Igen-igen! Így azt mondtam magamnak, ha az emberek eljönnének a temetésemre, és rosszul éreznék magukat, ha elmennék. Akkor most is itt akarnak tudni engem! És emellett én leszek majd a Hokage! Nem lehetek az, ha meghalok! – az utolsó mondatot már kiabálta és hallgatta, ahogy a völgy visszhangozzák szavait.

Naruto ezután visszaült, de rázkódott az izgatottságtól. Mély levegőket vett, hogy lenyugodjon. Csak akkor hagyta abba, mikor pulzusa lelassult, s csak ezután szólalt meg újra, ezúttal halkabban.

- Mindenki azt mondogatja, hogy sosem leszek Hokage, mert az túl nehéz. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de tudod mit? A bekapás és nyelés biztos, de milyen áron?

Kakashi megrázta fejét, ahogy rájött, hogy talán soha nem fogja megérteni Naruto bizarr logikáját, de egy dolgot igen.

’Az álmai… azok az élete. A valódi oka, hogy továbbra is kitart.’

Kakashi elmosolyodott a maszkja alatt és a fiú fejére helyezte kezét. Naruto zavartan nézett fel, s várta, hogy Senseije megszólaljon. De Kakashi csak mosolygott, s összekócolta a haját.

Naruto is elmosolyodott, s visszafordult a falu felé.

Egy idő után Kakashi végül megszólalt. – Lejössz? – kérdezte, miközben talpra állt, s leporolta magát.

- Igen, igen, mindjárt megyek.

Kakashi résnyire szűkítette szemét, úgy válaszolt. – Hamarosan esni fog.

- Áh, ne viselkedj úgy, mint az anyám, lemegyek, mielőtt esni kezdene – intette le őt Naruto.

Kakashi bólintott, majd elindult lefelé óvatosan kikerülve minden követ, s gyökeret, ami útjába került. Mielőtt a falu felé fordult volna, még visszanézett, s látta, hogy egy sötét alak közelít Naruto felé. Behunyta szemét, s kifújta a levegőt, mielőtt visszanézett volna két diákjára.

- Nem utál téged, Naruto – suttogta, majd folytatta útját a falu felé.

°º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸

Naruto boldogan mosolygott a sötét felhőkre és hallgatta, ahogy a dörgés egyre hangosabb lesz. Hallotta, hogy egy ág megreccsen mögötte, mire kissé megijedt, de megnyugtatta magát. Senki nincs itt, csak egy állat próbál elrejtőzni az eső előtt.

- Dobe, kelj fel.

Naruto összerezzent a hangra, de nem fordult meg. Helyette felnézett a felhőkre, s megérezte az arcára csöppenő első esőcseppet, amely végigfolyt arcán.

- Kérlek, gyere felhő, kihívlak.