Az angyalok nem akarnak meghalni

º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø

Nincs annál szomorúbb, mint egy gyermek,

Aki alig látta a világot,

Mégis eleget látott ahhoz, hogy tudja,

Nem szeretne a része lenni…

°º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø

Naruto a tükör előtt állt, s grimaszolva figyelte magát. Kócos hajából víz csöpögött az eső miatt, s arca egy része sárral volt borítva.

A mosdóba engedett tiszta vízbe mártva fejét hagyta, hogy a gondolatai is eltűnjenek a sárral együtt.

Naruto haja a vízben feje köré arany glóriát alkotott. Hirtelen nyugalom öntötte el a testét, ahogy a levegő rohamosan fogyni kezdett. Érezte, hogy a buborékok cirógatják arcát, s csiklandozzák orrát.

Ez a halál volt? Pár pillanat gondolatok és fájdalom nélkül.

Kivéve természetesen az égő érzést a tüdejében.

Naruto teste fellázadt ellene, követelve, hogy kihúzza fejét a mostanra piszkossá vált vízből, hogy levegőt vehessen. Megmarkolva a törlőruhát, belemártotta a koszos vízbe, majd gyengéden nyomogatva lemosta a szája szélére száradt vért. A vér ismét szivárogni kezdett, hatalmas vörös foltot hagyva a ruhán.

A tükörbe nézett, s megijedt saját kinézetétől. Hegek csúfították arcát, a régebbi vágások is most még mélyebbek lettek. Ha valamikor is úgy nézett ki, mint egy halott, az most volt. De nem minden az, aminek tűnik.

- Szörnyeteg – ez a szó kissé túl könnyen jött ajkaira. Kék szemei érzelmek nélkül meredtek előre. Semmi düh. Semmi boldogság. Semmi.

Egy vízcsepp folyt végig homlokán egyenesen a szemébe. Pislogott, s megrázta fejét, hogy kitisztítsa elméjét.

Ajkát összeszorította, ahogy gyengéden megérintette a felduzzadt részt a szeme alatt, s fájdalmasan felszisszent.

Ilyen alkalmakkor azt kívánta, bárcsak ne csak a lányok sminkelhessék magukat.

„Habár fogadok, Sasuke is sminkeli magát. Különben, hogy nézne ki mindig olyan tökéletesen.”

Egy vigyor jelent meg arcán, mielőtt felnyögött volna fájdalmában. Tükörképére meredt, a vágásokra és sebesülésekre, amik testét borították.

„Senki nem fogja észrevenni” próbálta meggyőzni magát.

- És, ha mégis, majd azt mondom, hogy nekimentem az ajtónak, el fogják hinni! – fejezte be hangosan gondolatmenetét reménykedve.

Sikerült egy kis fájdalom árán mosolyra húzni ajkait. Naruto vetett még egy utolsó pillantást tükörképére mielőtt kisétált volna a reggeli fényben sütkérező utcára.

Azonban nem vette észre, hogy a véráztatta ruhája elmozdul helyéről, lehullott s eltűnt egy ott lévő pocsolyában hátrahagyva egy kisebb méretű vörös színt a pocsolya közepén.

°º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸

Sasuke az öreg tölgyfának dőlve állt, mely eltakarta a napsugarak elől. Éjszaka esett, így a föld puha volt és pocsolyák díszítették. A fiú szeme összeszűkült, ahogy ezen az álomszerű helyen állt. Elfojtott egy ásítást, mely próbált feltörni torkából.

„Nem vagy fáradt, csak kimerült.” győzködte magát.

Sasuke felnézett, s látta, hogy rózsaszínhajú csapattársa Naruto késése miatt háborog.

- Hol a csudában van az a hülye! – kiabálta idegességében. Vett egy mély levegőt, s folytatta a bosszankodást, mikor is egy kéz nehezedett vállára.

- Ne légy olyan szigorú vele, Sakura, biztos vagyok, hogy okkal késik.

Sakura megfordult, hogy vitatkozzon Senseijével, de rövidesen meggondotla magát, mikor rájött, hogy a férfi nem is figyel rá. Az új Icha Icha Paradise-ja sokkal jobbat lekötötte.

Sakura ökölbe szorította kezét, ahogy érezte, hogy fellángol benne a düh. Mélyen, nyugtatóan szívta be a levegőt, de nem tudta megállni, hogy ne bosszankodjon magában.

Sasuke ismét behunyta a szemét, s hagyta, hogy gondolatai valami ismeretlen okból a hiperaktív szőkére vándoroljanak.

„Furcsa… a dobe mindig előttem ideér és még sosem érkezett később, mint Kakashi-sensei.”

Épp azon volt, hogy megszólaljon, mikor egy izgatott hang keltette fel figyelmét.

- Itt vagyok! Itt vagyok!

A magas elefántfű elrejtette a fiú testét, de Sasuke tudta, hogy már közel van a tölgyfához. Naruto félrelökte a füveket és betoppant a tisztásra. Gyorsan a híres vigyorát villantotta csapattársaira, s bocsánatot kért.

- Az én hibám! Bocs! – kezdte hosszú magyarázatát, de senki nem figyelt rá. Mindannyian a felduzzadt arcát nézték. Vágások és sérülések borították állát, de a legsúlyosabb a szeme körüli sötét folt.

- Naruto – Naruto elhallgatott, mikor Kakashi megszólalt. – mi történt az arcoddal?

Kisgyerekes vigyorral vakarta meg tarkóját.

- Nekifutottam az ajtónak! El tudjátok hinni?

A csapat nem szólalt meg egy ideig, majd egy hang hallatszott.

- Nem.

Naruto a hang felé fordult, a hang fel, melyet riválisa adott ki, aki elrugaszkodott a fától és egyre közelebb jött hozzá, megvizsgálva minden vágást az arcán. Sasuke fekete szeme belefúródott Naruto kék szemeibe, amitől a szőke fiú megrázkódott, majd vigyorogni kezdett.

- Tudom, hogy hihetetlenül hangzik. Egy-null az ajtónak!

Senki nem szólalt meg.

Narutot kirázta a hideg a tekintetüktől. Kakashi felé fordult, s gyorsan beszélni kezdett, hogy megszűntesse a csendet, ami elemésztette őt.

- Szóval sensei! Mi a mai küldetésünk? Meg kell mentenünk egy hercegnőt, vagy legyőzni a megszállókat? Huh? Huh?

Kakashi nem válaszolt a fiúnak, az új könyve kicsúszott az ujjai közül, s landolt a sárban. Naruto mosolya már nem volt olyan magabiztos, de odafordult a rózsaszínhajú lányhoz és odafutott hozzá.

- Hé, Sakura! Menjünk randizni! Én fizetem!

A lány nem tudta levenni tekintetét a hiperaktív fiúról. Gyengéden suttogta nevét.

Naruto kényelmetlenül feszengett és oldalra döntötte fejét.

- Mi van veletek? Furcsábban viselkedtek, mint általában.

A csapat utolsó tagja felé fordult, zafírkék szemei követelve valamiféle reakciót.

Szavai azonban rövidesen elakadtak, ahogy belenézett a fakó szemekbe. Mi volt abban a pillantásban? Szánalom. Naruto érezte, hogy felgyűlő haragja szorítja mellkasát. Morgás hagyta el torkát, ahogy gyűlölködve ránézett.

„Ez a szemét sajnálatot érez irántam? Francba! Nincs szükségem rá!”

Figyelmeztetés nélkül rávetette magát Sasukére és hátrahúzta egy karját. Sasuke gyorsan ellépett, amiről a fiú elvesztette egyensúlyát és elvágódott a földön. Narancssárga dzsekije felcsúszott, így hasán érkezett a földre, s hátából pár centi láthatóvá vált. Naruto felszisszent fájdalmában, ahogy érezte, hogy némely vágása a hasán felhasad az eséstől.

„Oké, ez nem volt a legokosabb dolog.” azon volt, hogy felkeljen és megverje Sasukét, mikor hideg ujjak simítottak végig egyik hátán lévő sérülésén. Naruto megrázkódott az érintéstől és amilyen gyorsan csak lehetett lehúzta kabátját, hogy eltakarja hátát.

Megfordult, hogy megnézze, kihez tartoznak az ujjak, s egy pár centire lévő sötét szempárral találta szembe magát.

Naruto meglepetésében meghátrált, mivel riválisa térdelt előtte megmerevedve, mint egy szobor. A szőke azon volt, hogy elmagyarázza neki a magánszféra fogalmát, mikor Sasuke megszólalt.

- Dobe, ki tette ezt?

Az ismerős düh ismét szorítani kezdte Naruto mellkasát, ahogy megpróbált felállni, de csak azt érte el vele, hogy Sasuke visszanyomta őt a földre.

- Szemét! Törődj a saját dolgoddal!

- Ki ütött meg? – kérdezte Sasuke fenyegetően.

- Senki, mondtam, hogy nekirohantam az ajtónak!

- Hazug – Sasuke arca közömbös volt.

- Fog be! Hagyj békén!

- Nem, amíg el nem mondod, ki ütött meg.

- Az ajtó, mint már mondtam! Most pedig tűnj innen! – kiáltotta Naruto, amit arca csak még vörösebb lett.

- Mondd el, dobe.

- Baszd meg!

- Elég, fiúk! – Kakashi hangja szakította félbe a kiabálásokat. – Ha Naruto azt mondja, hogy az ajtónak ment neki, akkor nincs okunk kételkedni.

- Igen-igen! – örömködött Naruto.

Sasuke hideg tekintettel meredt Kakashira. – De Sensei.

- Mint már mondtam, végeztem – Kakashi szemével kacsintott. – amúgy pedig van egy remek ötletem.

Naruto felegyenesedett és hatalmas vigyor jelent meg arcán.

- Tényleg?! Mi az? Mit kell tennem?

Kakashi behunyta szemeit, s maszkja alatt mosolygott. – Játszunk.

Naruto oldalra döntötte fejét zavarában. – Játék?

„Istenem, remélem nem „kerüljük ki a köveket” című játék, már elegem van, hogy a falusiak folyton ezt ’játsszák’ velem.

Kakashi mosolygott, s Naruto sebeit vizsgálta szemével. – Igen egy játék, úgy hívják ’kapd el a hazugot’. A cél, hogy minél több információt szedjünk ki abból, aki nem szeretné elmondani. Először is kell egy Hazug, aki hmmm, ki lehetne?

Kakashi látszólagos aggódással szemével végigjárta a csapatot.

- Naruto, te vagy a Hazug és Sasuke… te vagy a Szerző.

Sasuke egy óriás vigyorral az arcán fordult Naruto felé.

„Tetszeni fog ez a játék.”

Naruto arcának látványa megfizethetetlen volt, ahogy csapattársa közelebb lépett hozzá.

’Szemét dög!”

- Umm, várj egy percet! Nem hiszem, hogy, áh, ne nézz már így rám!

Híven szavához Sasuke elindult Naruto felé, úgy, ahogy a vadász indul prédája felé.

Naruto Kakashi kapta tekintetét, hangja elvékonyodott a kétségbeeséstől. – Sensei!

Kakashi a szőke fiút nézte, s szinte már sajnálta őt. A lényeg a szintén volt.

- Jobb, ha elkezdesz futni.

A szőkeség nyöszörgött és elszelelt olyan gyorsan, ahogy csak tudott.

Sasuke azonnal a nyomába szegődött.

- Öhm, Kakashi-sensei? Ez bölcs dolog volt?

A férfi lemosolygott a lányra, aki az ő pulóverét huzigálta. Lehajolt, s felvette földről az új könyvét, letörölte róla a koszt, majd megszólalt.

- Valószínűleg nem. De biztos vagy benne, hogy Sasuke megszerez minden információt Narutotól, anélkül, hogy nagyobb erőfeszítésébe kerülne.

Sasuke bizonytalannak tűnt és hallgatta Naruto kiáltásait, ahogy egyre távolabb és távolabb jut.

°º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸ °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø °º¤ø,¸¸,ø¤º°°º¤ø,¸¸

Ez határozottan nem volt jó.

Naruto a bokrok közé futott, minden lépésével fájdalmat okozva magának. Ennek következtében lépéseit nyögések kísérték, s tudta, hogy ez figyelmezteti ellenfelét, hogy merre is halad. Naruto nem tudott semmit tenni ebben a pillanatban.

Hirtelen megállt és neszelt. A csend lecsapott rá, csak a fűszálak suhogását hallotta, amit valószínűleg a szél okozott. Érezte, hogy érzékei bizseregnek, ahogy megfordult, s meglátta csapattársát tőle öt méterre állni.

A fiú érzelemmentesen meredt rá.

Naruto izzadni kezdett Sasuke pillantásának súlya alatt, s megpróbált magyarázkodni.

- Nézd, teme! Én… - hangja elakadt, mikor látta, hogy Sasuke harci pózt vesz fel.

„Meg fog támadni.” gondolta Naruto, s azonnal védekező állást vett fel.

Percek teltek el anélkül, hogy bármelyikük is megmozdult volna. Csak álltak a másikra várva, hogy jelezze a harc kezdetét.

A támadás hirtelen történt, mikor Sasuke előrelendült, kezét pedig ütésre emelte.

Ez az akció arra késztette Narutot, hogy gondolkodás nélkül cselekedjen, mivel felkarját használta, hogy pajzsként védje ki a támadást.

Válaszul Sasuke gyomra felé rúgott, de a feketehajú fiú hátraugrott, s sebességét használni a szőkeség mögé került és leszorította a szőke fi kezét. Naruto csapdába esve találta magát és mocorgott, hogy kiszabaduljon onnan.

- Szemét Teme! – kiabálta Naruto, miközben megpróbált kikerülni az ölelésből.

- Utolsó esély, Dobe – súgta Sasuke Naruto fülébe. – ki bántott?

- Menj a francba! – Naruto belekönyökölt az Uchiha gyomrába és hatás erejét kihasználva öklével a fiú ágyékába ütött.

Sasuke szorítása engedett, így Narutonak esélye volt megszökni. Az Uchiha a földre esett, privát szféráját markolva nyögött fájdalmában. Naruto a fiú fölé magasodott, fejét lehajtotta. Szőke tincsei elrejtették arcát. szája ritmusosam mozgott, ahogy magában elismételte a begyakorolt szavakat. – Én leszek a Hokage.

Naruto letérdelt, s Sasuke hátának beszélt tovább.

- Uzumaki Naruto vagyok. Én leszen ennek a falunak a Hokageja. Senki nem állhat az álmom útjába. Sem a Harmadik. Sem a falusiak. Még te sem.

- Szóval erről van szó?

Naruto lélegzete elakadt, mikor Sasuke kigáncsolta, s ő hanyatt esett. Mielőtt felkelhetett volna, Sasuke odaszorította a földhöz Naruto combját használva, hogy egyensúlyban maradjon.

Naruto felüvöltött fájdalmában, mikor Sasuke térde egyik korábbi sérülésébe nyomódott. Sasuke gyorsan elemelte onnan térdét, mikor Naruto felnyüszített és egyetlen lehetőségként szétvetett lábakkal ült rá a fiúra.

Naruto öklével azonnal megcélozta Sasuke arcát, de a fiú elkapta a karját, s a földhöz szorította.

A szőkeség próbált harcolni a fiú ellen, de Sasuke nem engedett a szorításán, és nem mutatta semmi jelét fáradtságnak; türelmesen várt, hogy Naruto elfáradjon. Naruto arca vörös lett az erőfeszítéstől, s ajkába harapott, mikor érezte hogy egy újabb vágás nyílik meg ismételten hasán.

Sasuke szeme elkerekedett, mikor a vér átáztatta a narancssárga dzsekit.

- Dobe, ne mozogj! – kiáltotta megrémülve, de Naruto nem hallgatott rá, továbbra is elkeseredetten küzdött. Sasuke erősebben szorította meg kezét és összeszorította lábát Naruto körül, remélve, hogy a nyomástól a szőkeség figyel egy kicsit arra, amit mondani akar.

- ENGEDJ EL! ENGEDJ EL! ENGEDJ EL! – sikította Naruto kétségbeesetten.

Figyelmen kívül hagyva a kiabálást, Sasuke elengedte egyik kezét, hogy lezipzárazza a narancssárga dzsekit és felhúzza a fekete pólót, hogy megvizsgálja a sebesülést.

 Vér borította a fiú hasát, de hamar elkezdett rászáradni Naruto felsőtestére. Azonban ismételten vérezni kezdett, mikor Naruto ismét mocorogni kezdett, felfedve ezzel a „rajzot” a hasán. A vér lassan ismét kezdett megszáradni, s a sérülés kezdett begyógyulni.

Naruto abbahagyta a mozgást, mikor érezte a hideg ujjakat, melyek a hasán lévő pecséten simítottak végig. Felnyögött, ahogy a hideg bőr érintette az égő tetoválását.

- Egy pecsét? – suttogta Sasuke zavarodottan.

Ezek a szavak visszarántották Narutot, mivel azonnal állon csapta a zavarodott fiút szabad kezével olyan erővel, hogy kiszabadulhasson. Gyorsan felállt és rémülten nézett le a fiúra. Dzsekije lecsúszott róla és a földre esett. Sasuke bizonytalanul bámult rá, miközben Naruto szíve összeszorult.

 ‘Tűnj el a közelemből.’

Naruto sarkon fodult anélkül, hogy egy pillantást vetett volna a térdelő fiúra, s elrohant.

 ‘Tudja.’

Naruto sebességre kapcsolt, miközben gondolatai Sasuke haragos tekintete jelent meg fejében.

 ‘Gyűlöl engem.’

Naruto elérte az erdő szélést, s rohanni kezdett a falu felé, átverekedve magát a tömegen. Egyes emberek rákiabáltak és ellökték őt, mikor túl közel került hozzájuk.

 ‘Mind gyűlölnek.’

Egyik szemeteskukán keresztül felugrott a háztetőre.

 ‘Én nem vagyok szörnyeteg!’

A dühe nőtt és szeme vörös színt öltött. A rókadémon irányítása forrott a bőre alatt emlékeztetve az erőre, amit magában visel.

“Ez nem az én hibám! Nem én voltam! GYŰLÖLLEK! GYŰLÖLLEK!”

Nem, nem, nem, nem! Naruto letérdelt, s próbálta lenyugtatni magát.

 ‘Ne, ne gondolj erre! Hagyd abba! Gondolj valami másra!’

Naruto felnézett, hova is vezette a lába. Felállt, s a Hokage emlékműről nézett le a falura. A szél szemébe fújta a haját, eltakarva szemét a látványtól.