Kakashi

Naruto sokkal gondosabb volt, mint �n, ugyanis vissza�ton vett egy zacsk� chipset Tenzounak. Persze �n is vettem volna, ha egy�ltal�n eszembe jut. De biztos id�vel eszembe jutott volna. Valamikor.

Tenzou viszont nem d�jazta, hogy csak �gy h�trahagytam, ugyanis… nos, ha pillant�ssal �lni lehetne. Na, j�, nem �ln� meg azt a szem�lyt, aki egykor a felettese volt, de, mondjuk, p�r h�tig k�m�ban fek�dn�k, az biztos.  Az�rt bocs�natk�r�en r�mosolyogtam szeg�nyre, ami persze nem l�tszott maszkom alatt.

**

- �s most sensei, mit fogunk csin�lni?- k�rdezte Naruto a szok�sos izgatotts�g�val.

- A k�vetkez� feladatod, hogy sz�tv�laszd a v�zes�st. Yamato, tedd a dolgod – utas�tottam, mire Naruto elkezdett nevetni. Sz�val viccesnek tal�lta; pedig �n nem is vagyok az a humoros fajta emberke.

- Sensei, ez nem lett t�l pici? – suttogta nekem. Val�sz�n�leg igyekezett elker�lni, hogy Tenzou meghallja. Ezen musz�j volt nevetnem… szeg�ny Naruto. Sz� mi sz�, t�nyleg el�g r�miszt�en tud tekinteni, de a l�gynek sem �rtana… persze szeretett legyekr�l van most sz�.

- Ez �gy p�r kl�nnak el�g lesz. Pr�b�ld meg el�sz�r �gy, rendben? – javasoltam, mikor abbahagytam a nevet�st.

Naruto beleegyez�n b�lintott, majd leh�zta a homlokv�d�j�t, a dzsekij�t, a p�l�j�t… azt hiszem el kellett volna fordulnom, de mondani mindig k�nnyebb, mint kivitelezni, �gy elkerekedett szemekkel b�multam a kidolgozott fels�testet… TESTEKET! Tenzou volt, aki visszar�ngatott a val�s�gba.

- Ez el fog tartani egy darabig, nem?

- Igen, t�relmesnek kell lenn�nk – v�laszoltam, s beletemetkeztem a k�nyvembe. Ez nagyon zavar� volt. Mi a csud��rt b�multam �gy Narutot, mintha egy d�g�s pipi lenne? � egy f�rfi! Fi�! Mindegy…  nem szabadna �gy n�znem �t! Sehogy nem lenne szabad �t n�znem! �h, h�lye k�nyv! Annak a hib�ja!

- Kakashi-sensei!  Nem kellene m�gis t�bb kl�n? – hallottam meg Naruto kiab�l�s�t.

- Csak akkor tudod kett�v�gni a v�zes�st, ha k�pes vagy nagy mennyis�g� sz�l term�szet� Chakr�t l�trehozni. Min�l t�bb kl�nt form�lsz, ann�l kevesebb Chakr�juk lesz. �s mint l�tod, a v�zes�s, csak 10 ember sz�les.  – M�r akartam tov�bb olvasni, mikor ism�t megsz�lalt.

- �s? Kit �rdekel? Akkor adj valami tan�csot, hogy jobban menjen… - Ne l�gy ilyen d�g�s vizesen! Ah, h�lye-h�lye k�nyv!

- Nem tartod el�g ideig a Chakr�t a testedben. Csin�ld rendesen! – De legal�bb hasznos, mikor el kell m�g� b�jni.

- De ha t�l sok ideig tartom bent, akkor nem fogom tudni haszn�lni a harcban…

- Most m�g csak edzel. M�g a zseni Sasuk�nek is t�bb napig tartott r��rezni a vill�m elemre, amikor a Chidorit tan�tottam neki.  – Naruto sz� n�lk�l fordult vissza a v�zes�shez. A francba! Az S-bet�s tabut haszn�ltam ellene. Olyan h�lye tudok lenni n�ha!

Fel�lltam, �s odas�t�ltam Tenzouhoz, s a f�l�be s�gtam:

- Megtenn�d, hogy kisz�les�ted a v�zes�st?

- Ha maga mondja. – Sz�val m�g mindig duzzogott a vacsoradolog miatt. De h�t musz�j volt besz�lnem Narutoval.

Szeg�ny Tenzou teljes�tette is a k�r�semet, azonban ez nagyon sok energi�t kivett bel�le. T�ls�gosan is sok volt ez neki.

- Ehhez mit sz�lsz Naruto? Van m�g valami kifog�sod? – ki�ltottam fel Narutonak.

- Nincs – vigyorgott le r�m, majd k�zel hetven kl�n l�trehoz�s�val ism�telten neki�llt a gyakorl�snak. �gy m�r nyugodtabb sz�vvel fek�dtem vissza a Tenzou �ltal l�trehozott padra.

P�r �r�val k�s�bb azonban �gy d�nt�tt�nk, hogy ideje lefek�dni, tekintve, milyen f�raszt� nap is volt a mai. Legal�bb is a t�bbiek sz�m�ra. �n csak egyf�le d�sz voltam ma.

*

Arra �bredtem, hogy valami hi�nyzik mell�lem. Pontosabban valaki, ugyanis, mikor fel�ltem, csak Tenzout l�ttam magam mellett. Narutonak nyoma sem volt. Kiss� agg�dva indultam megkeresni, b�r valahol bel�l �reztem, hogy nem lehet semmi baja, biztos csak elment… rament enni!

Egy �t perces keres�s ut�n tal�ltam v�g�l r�, mik�zben a f�k k�z�tt edzett (sz�val nem enni ment). K�zelebb mentem hozz�, s szok�somhoz h�ven r�tettem a kezem a v�ll�ra, mire � kis h�j�n bel�m v�gta a kunait, amin el�tte gyakorolt. – Legal�bb ninjak�nt reag�lt.

- Te meg mit csin�lsz? – k�rdeztem ink�bb dics�ret helyett, ugyanis nem �rtettem, mi�rt ment el egy sz� n�lk�l, mi�rt kellett idegeskednem miatta, �s mi�rt nem k�pes nyugton maradni mellettem, ahol nem eshet semmi baja.

- Meglept�l, sajn�lom…

- Aludnod kellene, hiszen eg�sz nap edzett�l, �s holnap, vagyis m�r ma is ezt fogod csin�lni. – Rem�lhet�leg nem t�kr�z�d�tt benne az aggodalmam ir�nta.

- Nem tudtam aludni – magyar�zkodott, b�r �n m�r egy m�sik vil�gban j�rtam gyakorlatilag. Egy vil�gban, ahol most Naruto nyugodtan aludni, �s Sasuke �s Sakura is itt lenne mellette. S�t, akkor Naruto otthon aludna a saj�t �gy�ban, mert nem is lenne sz�ks�ge erre az edz�sre. Egy olyan vil�gban, ahol mindh�rman a tan�tv�nyaim maradtak eg�szen a mai napig. Egy olyan vil�gban, ahol nem buktam el, mint tan�r �s mint ember.

- Valami baj van, sensei? –Vajon elmondjam neki? Vajon meg�rten�? Vajon a szemembe v�gn�, hogy m�r t�l k�s�?

- Csak azon gondolkoztam, hogy ahhoz k�pest, hogy ti vagytok az els� csapatom, el�g rossz munk�t v�geztem, hiszen mind a h�rmatoknak �j mestere lett. Orochimaru, Tsunade, �s Jiraiya.

- Szerintem, nagyon j� munk�t v�gezt�l. – Ak�rmennyire kedves is volt Narutot�l a hazugs�g, m�gis f�jt bel�l. Nem akartam, hogy hazudjon, mert, hab�r az igazs�g f�j, a hazugs�g m�g jobban.

- Sasuke is a tan�tv�nyom volt, �s m�gis �t�llt a rossz oldalra, szerinted ez a j� munka? – kiab�ltam r�. Nem �llt sz�nd�komban, esk�sz�m, f�leg, mert Naruto nem ezt �rdemli. Nekem pedig semmi jogom kiab�lni vele… ink�bb neki kellene velem.

- Az nem a te hib�d volt. �n is magamat hib�ztattam, hogy elbuktam, pedig a legjobb bar�tja voltam, �s m�gis majdnem meg�lt. Tudom, mit �rzel. De � d�nt�tt �gy. A mag�nyt �s a gy�l�letet v�lasztotta helyett�nk, �s nem hagyott nek�nk belesz�l�si jogot. A mi feladatunk az, hogy visszat�r�ts�k �t a j� �tra.

- Szerinted ez ilyen egyszer�? – k�rdeztem halkan, szinte suttogva. � elmegy, mi pedig visszahozzuk, �s elfelejtj�k, ami t�rt�nt? Nem hinn�m, hogy meg tudn�nk egym�snak bocs�tani. �n legal�bb is sosem fogom elfelejteni, mennyi f�jdalmat okozott Narutonak, �s, hogy m�g mennyit fog, miel�tt ESETLEG nagy kegyesen hazat�r.

- Nem… Nem ilyen egyszer�. Azt hiszem, m�g mindannyian fogjuk �rezni ezt a fajta csal�dotts�got, m�g sem fogjuk feladni a rem�nyt, hogy visszahozzuk �t... Azt mondod, hogy nem volt�l j� sensei? De hiszen, nekem te tan�tottad meg a legfontosabb dolgot az �letemben. Te mondtad, hogy a szab�lyszeg�ket a shinobik vil�g�ban szem�tnek nevezik, de akik nem t�r�dnek a t�rsaikkal, azok rosszabbak a szem�tn�l. Mindegy, milyen er�sek vagyunk, ha ezt a szab�lyt, a legfontosabb szab�lyt megszegj�k. – Mikor t�rt�nt az, hogy � lett kett�nk k�z�l a „feln�tt”, �n pedig a szomor� kisfi�, akinek vigaszra van sz�ks�ge? Mi�rt hagyom ennyire el magam, mikor vele vagyok? Mi�rt nem hordom tov�bbra is az „�larcomat”?

- De te m�gis mindig er�sebb� akarsz v�lni, hiszen ez az edz�s is emiatt van.

- Az edz�s is a miatt van, hogy ne szegjem meg a legfontosabb szab�lyt. �s �ppen a te tan�t�sod miatt v�lt bel�lem ilyen ninja. �s mint m�r kor�bban mondtam, �ppen ez�rt maradsz mindig a mesterem.

- K�sz�n�m, Naruto. De most menj aludni, neh�z napod lesz – javasoltam, miel�tt jobban belefolyunk a t�m�ba, vagy jobban megny�lok el�tte. Visszas�t�ltunk a t�borhelyre, s mindketten lefek�dt�nk. Ez�ttal azonban �n voltam, akinek nem j�tt �lom a szem�re.

*

M�snap folytat�dott az edz�s, �n pedig tov�bb olvastam kedvenc kis k�nyvsorozatom legfrissebb k�tet�t.

M�g a d�lel�tt folyam�n �szrevettem Sait �s Sakur�t �csorogni az erd� sz�l�n. Kiss� keser�desen vettem tudom�sul, milyen j�l �sszekov�csol�dtak, m�g �n nem voltam. Most m�r t�nyleg nem volt r�m sz�ks�g, �gy eszerint is kellett hozz�juk viszonyulnom.

P�r �r�val k�s�bb �gy d�nt�ttem, ism�t ideje �sszegezni a tanultakat. P�r perces nyugtat� l�gz�ssel felk�sz�ltem a f�lmeztelen Naruto l�tv�ny�ra, majd fel�lltam, �s a v�zes�s sz�l�hez s�t�ltam.

- Naruto! Koncentr�lj mindarra, amit eddig tanult�l, majd oszlasd el a kl�njaidat! Ideje �sszefoglalni a felhalmozott tud�st!

- Igenis! – v�laszolta, majd megsz�ntette a jutsut.

- Na, milyen? �rzel valami k�l�nbs�get? – k�rdeztem, mik�zben agg�dva figyeltem �t. Nem akartam, hogy ism�t �sszeessen a f�radts�gt�l. Mostan�ban t�l sokat agg�dom miatta… ez is olyasmi, amit kor�bban kellett volna elkezdeni, de, ahogy a mond�s tartja… sosem k�s�. Milyen �rdekes! N�la nem tudom r�venni magam, hogy csak hagyjam �t b�k�n.

- M�g mindig nem el�g – mondta sokkal ink�bb mag�nak, mint nekem. – Addig edzek, am�g… - A mondatot nem tudta befejezni, ugyanis f�jdalmasan felny�g�tt, �s t�rdre rogyott. Egy pillanat alatt ott teremtem mellette.

- H�nyszor mondjam m�g, hogy ne er�ltesd t�l magad – mondtam, miut�n lenyugtattam magam, s nem azt mondtam, hogy most azonnal abbahagyod, �s pihenni fogsz, �s nem �rdekel. Helyette ink�bb odany�jtottam neki a fekete valamikkel teli kosarat, amit Sakura hozott neki.

- Ez meg mi?

- Egy kis aj�nd�k Sakur�t�l. Van benne egy �zenet �s a harci pirul�k – k�z�ltem, majd ott hagytam. Gondoltam, mag�ban szeretn� elolvasni Sakura level�t.

A nap h�tral�v� r�sz�ben m�r nem nagyon sz�ltam Narutohoz, ink�bb tov�bb olvastam a k�nyvemet.

*

- Naruto, mi�rt nem tartasz egy kis sz�netet? – ez volt gyakorlatilag az els� mondat, amit h�rom nap alatt hozz�sz�ltam. Term�szetesen az alapvet� dolgokat mondtam neki, mint p�ld�ul j� �jszak�t, j� reggelt, j� �tv�gyat, eg�szs�gedre; azonban enn�l tov�bb nem terjedt ki a kommunik�ci�nk. � edzett, �n olvastam. Valami�rt �gy �reztem, �n nem tudn�k neki mit mondani. Sakura levelei, �s a harci pirul�k bet�lt�tt�k a szerepet, ami eredetileg engem illetett volna, �gy csak mindig �tadtam Narutonak az aj�nd�kokat, s ott hagytam �t.

- Nem adhatom fel! – kiab�lta le nekem, majd visszafordult a v�zes�shez. K�t perccel k�s�bb pedig meghallottam, amire m�r olyan r�g v�rtunk mindannyian. – Megcsin�ltam!

- Ez t�nyleg hat�kony edz�sterv – sz�lalt meg Tenzou, �n azonban tudtam, hogy ennek nincs sok k�ze ahhoz.

- Nem, nem csak az edz�sterv, Sasuke is hajtja �t el�re. – Ak�rcsak Sakura, �s a neki tett �g�ret, gondoltam, de m�r nem tettem hozz�. – Sz�p munka! – fordultam Narutohoz, aki most megsz�ntette a jutsut, s egy pillanattal k�s�bb m�r ism�t a f�ld�n fek�dt. – J�l vagy? – k�rdeztem, amint ott teremtem mellette. Ez�ttal nem siker�lt elkend�zn�m az aggodalmat a hangomban.

- �-he-s v-a-gyo-k – motyogta, mire megnyugodtam.

- Rendben van. Elviszlek ramenezni! – mondtam neki, majd a karjaim k�z� vettem, �s lehoztam a fa �rny�k�ba, hogy ott pihenjen, miel�tt elinduln�nk.

*

- Kakashi-sensei! – sz�lalt meg Naruto, miut�n befejezte a tizenkettedik t�ny�r rament is.

- Igen?

- Mi�rt nem sz�lt�l hozz�m mostan�ban? Megb�ntottalak valamivel? – A k�rd�s�vel hat�rozottan megd�bbentett, Naruto ugyanis hajlamos volt nem �szrevenni ilyen dolgokat.

- Csak a Hold kedvez�tlen �ll�sa volt r�m ilyen hat�ssal – pr�b�ltam �rvelni, Naruto azonban �tl�tott a szit�n.

- Kakashi, azt hittem, ezen m�r t�l vagyunk. – Nem tudom, hogy a komolys�ga lepett meg jobban, vagy, hogy puszt�n Kakashinak h�vott.

- Sajn�lom, Naruto.

- Sakura aj�nd�k�nak van valami k�ze hozz�? – Olyan volt, mintha Naruto �gy olvasott volna bel�lem, mint egy nyitott k�nyvb�l.

- Gondoltam, hogy az � buzd�t�s�nak t�bb haszna van, mint az eny�mnek – vallottam be kelletlen�l, m�g v�letlen�l sem a sz�ke haj� fi�ra n�zve.

- Kakashi, nekem a te biztat�sodra van legink�bb sz�ks�gem. Igaz�n meg�rthetn�d v�gre – mosolygott r�m, �n pedig �reztem, hogy megszabadulok a napok sor�n felhalmoz�dott fesz�lts�gt�l, ak�rcsak att�l az �rz�st�l, hogy sz�ks�gtelen vagyok.

Vigyorogva t�rtam bele aranysz�ke haj�ba.