4. fejezet

- Nos, tudsz? – kérdezte ismét Sai, miközben egyre közelebb hajolt.

- Nem tudok semmit! – válaszolt gyorsan. Nem akart lehetőséget kínálni Sainak, hogy bármit is kitaláljunk. – Induljunk!

- Jó, rendben – felelt Sai, majd elindultak. Útközben Narutonak feltűnt, hogy Sai egy pillanatra sem veszi le róla tekintetét.

- Valami van az arcomon? – kérdezte csípősen.

- Ha-ha, semmi sem. Csak azon tűnődtem, vajon még mindig mérges vagy-e rám a tegnapi miatt.

Naruto ismét elpirult. „Mi a franc van velem?” – N-nem, egyáltalán nem… semmiség volt amúgy is.

- Tényleg? Így gondolod? Szóval azt hiszed, egy csók nem sokat számít?

- Talán… - Közben azon tűnődött, vajon Sasuke is hasonlóan érez-e.

- Akkor megtehetem bármikor, és az nem fog zavarni téged? – tette fel a kérdést Sai a klasszikus ördögi mosolyával.

- M-mi? Természetesen nem! És ez azt jelenti, hogy ne merészeld megint megpróbálni!

- Jól van, jól van. Hogy te milyen harapós vagy ma. – Narutoban apró bűntudat támadt Sai arckifejezését látva.

- Ne haragudj, nem akartam ilyen goromba lenni.

- Semmi gond. Na, meg is jöttünk – válaszolt Sai, s Naruto futva indult volna Kakashi és Sakura felé, ha Sai nem állítja meg.

- Tudod, ebben a pillanatban nagyon sok mindenre vagyok kíváncsi, úgyhogy… lehet, hogy számodra nem fontos, de nekem ez egy új felfedezés, és nem állok le, míg ki nem elégítem a kíváncsiságom. – És azzal maga mögött hagyta a zavarodott Narutot.

Pár perccel később Sasuke is megérkezett. Egy gyors pillantást vetett Narutora, aki erre elpirult válaszképp.

- Nos, nos… - szólalt meg Yamato. – Akkor kezdhetjük?

A nap folyamán Sasuke úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Ugyanúgy kezelte Narutot, mint máskor, ugyanúgy „dobénak” és „usuratonkachinak” hívta őt, s elégedetten vigyorgott, mikor Naruto visszaszólt neki. Ez persze Narutot egyre dühösebbé tette, s lassan bármibe is kezdett, az nem sikerült neki. A kunaik a földre estek, A kage bunshinjait könnyedén kicselezték, és az üréseit könnyű szerrel hárították. Délutánra a kékszemű fiú teljesen leizzadt, s kapkodva vette a levegőt.

És, ami még rosszabbá tette a dolgokat, hogy Sasuke körül szörnyen kínosan érezte magát egész nap. Akárhányszor ránézett, az előző éjszaka egy-egy pillanata jutott eszébe, amitől teljesen elvörösödött.

„Egy kicsit is érdekli, ami tegnap éjjel történt?” Játszódott le agyában újra és újra a kérdés.

Mikor a Nap kezdett lemenni, Kakashi hangja volt, ami visszarángatta Narutot a valóságba.

- Nos, nos, ideje a szokásos egy-egy elleni harcoknak. Ezúttal Sai Sakurával, Sasuke pedig Narutoval küzd meg. – Naruto eltűnődött, vajon Kakashi direkt nem rakja össze Sait és Sasukét, látva, hogy még mindig nem kedvelik egymást túlságosan.

„Bárhogy is, ezúttal én vagyok és Sasuke… mit kellene tennem? Beszélnünk kéne az éjszaka történtekről?” Naruto elméjében már megint úgy kavarogtak a gondolatok, mint egy forgószél… persze, nyilván más módon.

Egyikük sem szólalt meg, s, mikor elérték a szokásos tisztást, Sasuke csak annyit kérdezett, kezdhetik-e, mire mindketten elkezdtek kunaikat hajítani és ütéseket mérni a másikra.

Naruto a szokásos Kage bunshin no jutsuval kezdett, mire jó pár klón Sasukére támadt, vagy legalább is támadt próbált, ugyanis Sasuke hárította mindegyik támadásukat, mely következtében a klónok egy pukkanás kíséretében eltűntek. Csak egy maradt, amely segített Narutonak a kezébe irányítani a chakrát, és létrehozni egy rasengant. Ez azonban ismét sikertelen küldetésnek bizonyult, ugyanis Sasukenak csak pár lépést kellett tennie, hogy kitérjen Naruto keze elől.

A szegény szőke egy fára esett, igencsak keményen beverve az orrát, mire hangosan felkiáltott. Sasuke sóhajtott.

- Mi van veled ma? Sokkal lassabb vagy, mint általában – szólalt meg az Uchiha, felbosszantva Narutot.

- Fogd be, te idióta! Mégis mit gondolsz, kinek köszönhető ez? – válaszolta gondolkodás nélkül, mire Sasuke elpirult, s a földet kezdte fixírozni.

- Oh – nyögte ki nagy nehezen.

Ekkor döbbent rá Naruto, hogy mit is mondott, mire szíve gyorsabban kezdett verni, és fogalma sem volt, mit mondjon. Ha megszólalna, akkor beszélniük kéne a történtekről, és biztos volt benne, hogy Sasuke is hasonlóan vélekedett.

- Remélem, nem fájt nagyon… - szólalt meg Sasuke, arca enyhén vöröses színt felvéve. Bár ez semmi volt ahhoz képest, amilyen Naruto arcán jelent meg.

 „M-mi a francot beszél?? Gúnyolódik velem?? Komolyan azt várja, hogy válaszoljak?”

Váratlanul azonban Sasuke közelebb lépett hozzá, csapdába ejtve őt a fa és saját teste közt.

 - És, tetszett – súgta a szőke fülébe.

- Nos, én… MI? – azonban nem tudott tovább vitázni, ugyanis Sasuke szenvedélyesen megcsókolta. Nem zavartatva, hogy bárki láthatja őket, Naruto tovább mélyítette a csókot, és átadta Sasukének az irányítást.

Pár perccel később levegőért kapkodva váltak szét. Sasuke tekintetével Narutot fixírozva megkérdezte: - Átmehetek hozzád ma este?

Naruto pár pillanatig gondolkodott, majd megsemmisülten válaszolt: - Persze, felőlem…

*

Aznap nem vacsoráztak együtt, így Sasuke tizenegy óra körül ért oda Narutohoz.

Igazából szó nélkül benyitott, és a falnak lökve Narutot csókolgatni kezdte őt. És természetesen Naruto nem panaszkodott, hiszen olyan szörnyen jó érzés volt. Egy perc sem telt bele, és már ruhátlanul feküdtek az ágyon egymást csókolva és simogatva.

Ezúttal Narutot a vágya és a Sasuke iránti szüksége vezérelte, és mivel nem esett, s a csillagok világították be az éjszakát, Naruto tisztán látta a fiút. Ez a szépség pedig elképesztette Narutot. El sem tudta képzelni, miért akar az olyan-nagy-zseni fiú így vele lenni. Nem tudott mit tenni, egyszerűen fontosnak érezte magát.

„Valószínűleg lányok százai boldogan gyilkolnának le…”

Azonban Sasuke is tisztán látta Narutot, és úgy vélte, a fiú szeme volt a legértékesebb dolog, amit valaha is látott. Ezúttal több időt fordított arra, hogy kicsit jobban megízlelje a fiút. Sasuke kezei olyanok voltak Naruto testén, mint a tűz, s úgy érezte, többé nem tud létezni nélkülük.

Mikor minden vége ért, Naruto belekapaszkodott Sasuke testébe abban a hitben, hogy talán akkor a fiú nem hagyja magára.

*

Sajnos, Naruto bánatára, ismét üresen találta az ágyat, s, valamiért a szíve összeszorult. „Szemét Sasuke…” gondolta, majd elment zuhanyozni.

- Úgy tűnik, mi olyan pár vagyunk… akiket csak a vágyak vezérelnek… - mondta ki hangosan, miközben hagyta, hogy a víz végigfolyjon még mindig égő testén.

Látva, hogy ismét késésben van, s, mivel nem akart szembekerülni Sai-jal, gyorsan átöltözött, s elindult.

Mikor megérkezett, csak Sai és Kakashit találta ott.

- Hol vannak a többiek? – kérdezte a fiú.

- Yamato küldetésen van, Sakurának segítenie kell Tsunadenak és Sasuke nem ért még ide. Szeretnél elmenni érte? – kérdezte Kakashi Narutotól mosolyogva.

„Sejt valamit?” – tűnődött Naruto. – I-inkább nem… eléggé fáradt vagyok…

- Mégis mitől? – kérdezte Sai komolyan.

- A tegnapi magánedzésemtől. Különben is! Miért nem ti mentek?

- Megyek én… - szólalt meg Kakashi felemelve kezét. – Mielőtt hallanám azt a hangos hangodat. – Azzal eltűnt.

Naruto és Sai csendben maradtak, s ezt a feszültséget a mindig-mosolygó fiú sem oldotta, aki most komolyan meredt Narutora.

- Mi a gond? Mostanában olyan furán viselkedsz… van ennek köze Sasukéhoz? – Naruto elég kétségbeesetten pillantott rá.

- Egyáltalán nem! Tényleg! Miért érdekel téged ennyire? – Sai közelebb hajolt.

- Mert utálnám, ha csak rá tudnál gondolni. – Naruto egy pillanatig szóhoz sem jutott, aztán pedig szokásához híven elvörösödött.

- Hogy érted? – kérdezte, miközben elhátrált a másik fiútól.

- Nem nyilvánvaló, Naruto-kun? Féltékeny vagyok az Uchihára… Úgy érzem, mikor megjelent, azonnal elrabolta mindenki szívét; különösen a tiédet… - Naruto el akart furni, azonban a lávai nem engedelmeskedtek. Hirtelen érezte, hogy Sai a karjai közé rántja, s szorosan magához öleli. Érezte a szívverését, amely most nagyon gyors volt.

- Miért van az, hogy egyedül te vagy képes érzelmeket táplálni bennem?

Aztán Naruto füléhez hajolva belesúgta gyengéden. – Befejezhetem, amit múltkor elkezdtem?

Naruto erre a kérdésre teljesen kétségbeesett, azonban mielőtt válaszolhatott volna, egy halk köhintés megakadályozta ebben. Mikor megfordult, rémülten fedezte fel az ott álló Sasukét és Kakashit.

Sasuke pillantása még rosszabb volt, mint mikor Sai Naruton feküdt.

Naruto gyorsan ellökte magától Sait. – N-em történt semmi különös!

- Nem akartam semmit kérdezni – sóhajtott Kakashi.

„És én nem is neked mondtam…” gondolta Naruto. És mégis, Sasuke pillantása égette a fiú arcát. Sai kihívóan nézett Sasukére, s lassan eltátogott valamit, amit csak ő tudott leolvasni a szájáról. Naruto nem látta, mit mondhatott, de abban biztos volt, hogy semmi jót.

Sasuke gyűlölettel teli pillantással válaszolt.