A randi, a csók, a szex part1

(Naruto P.O.V)

„Istenkém, Istenkém, miért vagyok ilyen ideges?” A szobámban lévő ébresztőórára vetettem pillantásom, s láttam, hogy 7:58 volt már. „Nyugalom, Naruto, nem mintha, pontosan jönne” akaratlanul is nyögtem, mivel eszembe jutott, hogy most egy Uchiháról beszélek, s a pontosság volt az egyik, amiben nagyon jó volt.

A tükörbe nézve a kinézetemen néztem végig. A hosszú felső, amit viseltem, sötétszürke volt, s a hasamhoz tapadt. Úgy döntöttem, hogy egyszerű farmerben megyek, hiszen egy fesztivál nem éppen kiöltözős ünnep. Az egyetlen probléma az volt, hogy az alsónadrág, amit vettem, túl kicsit volt, s úgy tapadt rám, mintha rám festették volna. Végeredményben azért úgy gondoltam, igazán jól nézek ki.

A csengő hangjára ijedtemben majdnem kiugrottam a bőrömből. Újra az órámra néztem, ami pontosan nyolc órát mutatott. Lassan az ajtóhoz sétáltam, s kinyitottam. A látványtól szinte összefolyt a nyál a számban. Sasuke sötétkék felsőt viseltem, amelynek nem volt ujja, ezzel remek rálátást nyújtva izmos karjára. Fekete nadrágja veszélyesen lent ingott a csípőjén; s mindezek felett arcára egy szexi vigyor volt festve, ami tökéletessé tette az ördögi kinézetét.

- Tetszik, amit látsz, Naruto? – kérdezte csábítóan Sasuke, miközben az ajtókeretnek dőlt. A vörös egyik sötét árnyalatát öltöttem magamra, mikor rajtakapott azon, hogy bámulom.

- Bejössz inni, vagy valami? – azonnal vissza akartam vonni, amit mondtam, mivel ez úgy hangzott, mintha randin lennénk… vagy valami hasonlón.

- Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet – válaszolt Sasuke, szemeivel végigvizslatve testem.

- Miért? – Sasuke szeme visszatért az enyémhez, s olyan érzelmet véltem felfedezni szemében, amit nem tudok leírni, de Kakashi szemében látok hasonlót, mikor Iruka-senseit nézi.

- Talán nem jönnék ki onnan – zavartan néztem az Uchihára, mivel nem értettem szavai jelentését. „Azt gondolja, hogy megtámadom?”

- Nos, akkor menjünk a fesztiválra.

-----

- Wow! Ez olyan hatalmas! – mondtam elámulva, miközben az előttem lévő teret bámultam. A fesztiválon rengeteg stand és sátor lett felállítva, amelyek elfoglalták a falu teljes északi részét. A standok egy része különböző édességeket árult, míg a többi vagy árut adott el, vagy játékoknak lett feelállítva. A fesztiválon több bicikli is volt, azonban nem tudtam felülni rájuk, mivel totyogósoknak voltak készítve. Néhány ember hagyományos japán ruhát viselt. A fesztivál közepén pedig fel lett állítva egy hatalmas színpad különböző előadásoknak. Annyira csodálatos volt; nem is tudtam, mit nézzek meg először.

- Oh, Sasuke, mit szeretnél csinálni? – kérdeztem a mellettem álló fiút.

- Nem tudom. Gondolom, amit te akarsz – észrevettem, mennyire unottnak látszott Sasuke, s azon tűnődtem, vajon az Uchiha kedevli-e egyáltalán a fesztiválokat. Nem olyannak néz ki, mint aki évezi a társasági eseményeket. Hirtelen a gyomrom emgkordult, s pontosan tudtam, mikor akarok.

- Együnk valamit – ajánlottam.

- Oké, de ne hidd, hogy itt van ramen stand – összerezzentem Sasuke megjegyzésére.

- Tudod, annak ellenére, hogy mindenki azt hiszi, nem eszem rament mindig.

- Igen, csak 24/7 – mondta Sasuke vigyorogva.

- Igen! – értettem egyet először, de aztán elgondolkodtam azon, amit az Uchiha mondott. – Várj! Ez olyan, mint a három napos dolog, igaz?

Valamiért Sasuke szemöldöke megemelkedett. – Gyerünk; találjunk valami helyet, ahol lehet enni – mondta, s megragadta a karom.


---5 perccel később---

Miután elhagytunk jónéhány étel standot (mindegyik különböző kultúrák ételeit adta csak), végül úgy döntöttem, hogy fagyit eszem. Csak olyan bevezetőként/desszertként természetesen.

- Mit szeretnél, édeském – szólt hozzám egy vöröshajú hölgy a stand túloldalán állva. Én ezen enyhén elvörösödtem, hogy egy ilyen gyönyörű nő ilyet mond nekem. Hirtelen egy kart éreztem a derekam körül. Körbenéztem, s láttam, hogy Sasuke volt, aki átkarolt. Valamiért ő a vöröshajú nőt nézte, aki most meghátrált.

- Sasuke, légy kedves – kértem őt. Az Uchiha morgott csak és még szorosabban húzott magához.

- Csak vaníliát kérnék – mondtam figyelmen kívül hagyva Sasuke hirtelen hangulatváltozását.
A pultos nő a fagyasztóhoz ment, s kivett nekem egyet. Megnyaltam az ajkaimat, mikor láttam, hogyan rakja bele a tölcsérbe ezt a páratlan finomságot.

- $2,89 lesz – mondta a nő, s odaadta a finomságot. Benyúltam a zsebembe, hogy előhúzzam a békás tárcámat, de Sasuke megakadályozta ezt azzal, hogy megragadta a kezem.

- Hagyd csak, én fizetem – mondta, s elővette a saját fekete tárcáját. Csodálkozva néztem rá, alig tudtam elhinni, hogy ilyen kedves volt hozzám.

- Köszönöm, Sasuke – mondtam neki.

- Hn – jött a szokásos válasz.

A kezemben lévő finom édességre meredtem, s már készültem, hogy megízleljem ezt az isteni csodás a nyelvemmel. Már olyan közel voltam hozzá, hogy elkezdhessem enni, azonban az álom megszűnt abban a pillanatban, hogy valaki meglökött, s a fejem a fagyinak csapódott.

Gyorsan letöröltem a fagyit, ami a szemhéjamat takarta, majd Sasukera meredtem azt várva, hogy nevessen, de ehelyett teljesen másféle kifejezést láttam az arcán.

Sasuke szemei sötétebbeknek tűntek a megszokottnál, kezei pedig remegtek, mintha meg akarnak ragadni engem; és, ha nem képzelődtem, mintha egy kis nyálat láttam volna lefolyni a szája sarkán. Olyan volt, mintha le akart volna csapni rám.

- Naruto – suttogta Sasuke. Sóhajtottam, tudva, hogy Sasuke azon van, hogy megvicceljem, amiért összekoszoltam magam, vagy valami hasonlóért.

- Oh, a francba! – kiáltott fel, miközben kezét ágyékára helyezte. – E-el kell mennem a mosdóba.

- Akkor menjü-

- Nem! Úgy értem, maradj itt – mondta, mielőtt elrohant volna a mosdó felé, már ha ezt lehet futásnak nevezni egyáltalán. Valamiért úgy tűnt, minden lépés egy pillanatnyi fájdalmat okoz neki.

- Fogd ezeket, kölyök – mondta a pultos hölgy, miközben odaadott egy tükröt és pár darab zsebkendőt. A tükörbe nézve láttam, hogy teljesen összekoszoltam magam. Fagyi borította majdnem az egész arcom. Nem csoda, hogy Sasuke így elrohant, valószínűleg annyira nevetnie kellett, hogy azt egyedül akarta megtenni.

---15 perccel később---

Sasuke kipirosodott arccal rohant vissza hozzá. A ruhája kissé ziláltnak látszott, de nem törődtem vele. Túlságosan ki voltam akadva azon, hogy ilyen sokáig megváratott.

- Épp időben – mondtam neki, mikor a ziháló fiú megállt előttem. – Mi tartott ilyen sokáig?

- Nem akarnád tudni – válaszolt Sasuke, miközben arca még sötétebb vöröst vett fel.

- Hmph, nos, eléggé eluntatott az, hogy ennyit kellett rád várni, szóval, szeretnék játszani valamit – mondtam.

- Felőlem – adta nekem a szokásos válaszát Sasuke.

Mosolyogva néztem körbe a fesztiválon, keresve egy játékot, ami felkeltheti az érdeklődésem. Miután megtaláltam, elindultam a stand felé, azonban megállított az a tény, hogy egy kulcsolódik össze az enyémmel.

- Sasuke, mit csinálsz? – kérdeztem, miközben a kezünket bámmultam.

- Semmit. Miért? – válaszolt Sasuke úgy, mintha a kezünk nem a másikét fogná. Kérdezgethettem volna tovább őt, elengedhettem volna a kezét, de nem tettem. Habár, nem tudom, miért. Egyszerűen jól esett, hogy Sasuke a kezemet fogja.

Miután odaértünk a standhoz ( kezeink továbbra is összekulcsolva, csak, hogy megjegyezzem ), rájöttem, hogy ez olyan találd – el – az – üvegeket – a – labdával – és – nyersz – egy – játékot.

- Egy dollára három labdáért – mondta nekem a „játékmester”.

- Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni ezt, Naruto? – kérdezte Sasuke. – Úgy értem, a célzási képességed nem a legjobb, hidd el nekem. Cspattársak vagyunk, szóval tudom.

- Ha, ha, nagyon vicces, Uchiha – mondtam szarkasztikusan, miközben előhúztam a pénztárcámat.

- Hagyd csak, Uzumaki, ezt fizetem – jegyezte meg, s odaadott a férfinak egy dollárt. – Biztos vagyok benne, hogy megéri ezért fizetni.

- Oh, meg fogod látni, Sasuke – válaszoltam, a férfi közben pedig odaadott nekem három labdát. – Vissza fogod még szívni minden egyes szavad.


--- 36 labdával később---

- Fogd be, Sasuke! Ez csak azért van, mert odarögzítették az üvegeket! – kiabáltam az Uchihára, akinek már könnyes volt a szeme a nevetéstől. Még a tulajdonos szemében is láttam a könnyeket, miután látta, milyen sikertelen vagyok.

- Nézd, szeretnéd, hogy segítsek? – kérdezte Sasuke, miután befejezte a nevetést.

- N- oké, de csak most az egyszer – válaszolt. Sasuke mögém állt, nekem pedig felrémlett, mi történt nemrég a kórház előtt. ’Oké, nyugi, Naruto, semmi esélye, hogy újra megtörténjen; emelett, akkor is csak félreértettem Sasuke tetteit.

Halkan felnyögtem, ahogy éreztem, hogy az Uchiha az övéhez húzza a testem, majd átkarolt a hasam körül, hogy biztosra vegy, nem megyek el.

- Most vegyél fel egy labdát – súgta a fülembe. ’Ne nyögj, ne nyögj’ ismételtem magamban, ahogy engedelmeskedtem Sasukének.

- Jó, most pedig célozz – mondta nekem, miután végigsimított kezével a karomon és az üvegek felé mutatott. Ez volt az a pillanat, hogy elkezdtem pirulni.

- T-tudod, Sasuke, ezeket az utasításokat távolról is adhattad volna – nyökögtem neki.

- Adhattam volna, nem? – kérdezte, ahogy még inkább a mellkasához húzott.

- Most lassan húzd hátra a karod – még csak nem is törekedtem arra, hogy megmozdítsam a karom, hiszen az Uchiha megtette ezt nekem.

- Dobd – utasított, miközben elengedte a karom.

Megpróbálva karom abban a helyzetben tartani, amelybe Sasuke helyezte, teljes erőmből elhajítottam a labdát, amelynek eredményeként a földet érő üveg hangját hallhattam.

- Igen, végre! – kiabáltam ugrálva az örömtől.

- Válassz nyereményt, kölyök – mondta nekem a stand tulajdonosa. Végignézte a játékokat tartalmazó polcon, elképzelve, hogy melyiket is szeretném.

- Azt akarom – mutattam egy narancssárga-fehér plüssrókára.

- Tessék – mondta a férfi odaadva nekem a plüssállatot és egy nyalókát.

- Nem emlékszem, hogy kértem volna nyalókát.

- Ne aggódj, ez csak egy bónusz ajándék a szórakoztató műsorért – válaszolt a tulaj.

Megvonva a vállam, elvettem az állatkát és a finomságot a kezéből.

- Köszönöm – mondtam, mielőtt megragadtam volna Sasuke kezét és elindultunk volna felfedezni a fesztivált. Egy idő után aztán kicsomagoltam a nyalókát és elkezdtem nyalogatni. Megízleltem a narancsot a nyelvemmel, ami nem csak a kedvenc színem, de ízem is volt a ramen íze mellett persze. Sasukera pillantottam, aki gyakorlatilag engem bámult, miközben ettem ezt a finomságot.

- Kérsz egy kicsit? – kérdeztem, felé nyújtva a nyalókát. Sasuke szemei elkerekedtek egy pillanat alatt, majd elmosolyodott, ahogy lecsapott a nyalókámra. Nyelvét végighúzta a nyalókám tetjén, majd finoman nyalogatni kezdte, miközben én ugyanezt képzeltem el, csak testem egy részével.

„Ne, ne gondolj ilyen piszkos dolgokara.” Mondta magamban, de már késő volt. Az Uchiha úgy döntött, hogy teljesen szájába veszi az édességem, így ajkai elérték e hüvelykujjam. A látványtól nyögnöm kellett. Miközben mélyen a szemembe nézett, Sasuke lassan felemelte fejét, hátrhagyva a csupasz pálcikát a kezemben.

Döbbenten néztem a pálcikára, szinte mát elismeréssel, hogy az Uchiha megette az én édességem, de ez hamar dühbe fordult át, mikor realizáltam, hogy mit is csinált.

- Sasuke, te szemét! Megetted a nyalókámat! – kiabáltam rá, mire ő csak megforgatta a szemeit.

- Egy ilyen hangos hang csakis Narutohoz tartozhat – hallottam meg egy ismerős hangot mögülem.

Megfordultam, s szembe találtam magam Shikamaruval. Az egyik standnál ült, ami nem messze volt tőlünk. Az asztalon tarot kártyák voltak és egy tábla, amin az állt, hogy „Szerencse-mondó”.

- Shikamaru! Mit csinálsz itt? – kérdezte odasétálva hozzá.

- Ino jelentkezett a nevemben, mint önkéntes, de meg kell jegyeznem, ez az engedélyem nélkül történt – mondta sóhajtva. – Szóval, mit mondasz Naruto, akarod, hogy eláruljam a jövődet?

- Nem is tudom – feleltem, mivel úgy gondoltam, Sasuke már így is eleget költött rám.

- Figyelj, mivel a barátom vagy, ingyen megcsinálom neked – ajánlotta fel Shikamaru, miközben összekeverte a tarot kártyákat.

- Tényleg? Köszi! – köszöntem meg mosolyogva. Sasukéra néztem, aki ugyanolyan unott képpel figyelte a Shikamarut, mint általában az embereket. Shikamaru három kártyát helyezett le az asztalra. Egyiken egy szív volt, a másikon egy sötét férfialak és a harmadik pedig két kéz, amelyek össze voltak kulcsolva.

- Szóval, ez mit jelent? – kérdeztem.

- Nos, a szív arra utal, hogy valaki az életedben sokat törődik veled – kezdte magyarázni. – A sötét figura arra utal, hogy ez a személy egy férfi, s az utolsó kártya azt jelenti, hogy ez a valaki nagyon közel van hozzád.

Közelről megfigyeltem a kártyákat, azon tűnődve, ki lehet az a férfi… talán Iruka.

- Nos, kösz Shikamaru, viszlát – mondtam.

- Mielőtt elmennétek, beszélhetnék négyszemközt Sasukéval? – kérdezte.

Kíváncsian pillantottam Sasukéra, vajon mit fog mondani erre a hirtelen kérésre.

- Egy pillanat, Naruto, mindjárt utolérlek, te csak menj előre – mondta nekem Sasuke.

- Oké – válaszoltam, s lassan elindultam.

- Vattacukrot, uram? – hallottam meg egy kisgyerek hangját. Lenézve láttam, hogy egy kislány – aki valószínűleg óvodás volt – fehér kimonot viselve állt előttem vattacukrot tartva a kezében.

- Tessék?

- Kérsz vattacukrot? – kérdezte ismét a kislány angyali hangján, miközben nagy barna szemeivel rám nézett. Egyszerűen nem mondhattam nemet. Kifizettem a lánykának a vattacukrot, majd átadva nekem a nyalánkságot, mosolyogva elment.

- Honnan szerezted ezt? – kérdezte egy mély hang mögöttem. Megfordulva láttam, hogy Sasuke az, aki akkor érhetett vissza, mikor nem figyeltem.

- Egy kislány adta el nekem – válaszoltam.

- Nem hiszem, hogy annyi édességet kéne enned – mondta Sasuke aggódó pillantást vetett rám.

- Ki vagy te, az anyám? – kérdeztem, mire az Uchiha rám meredt. – Emellett nem mondhatod, hogy igazán megettem volna a fagyit és csak pár másodpercig élvezhettem a nyalókámat, mielőtt te megetted volna az egészet.

- Akkor is, a túl sok cukor rossz lehet neked, s már így is hiperaktív vagy – jegyezte meg Sasuke.

- Ne aggódj, ez lesz az utolsó.

--- 4 cukros süti, 3 brawnie és 2 csokiteknőssel később---

- Oh, Sasuke, még nem is láttuk az előadásokat. És azt hiszem, láttam egy ramenest a gyereklovarda mellett. Ooh, erről jut eszembe, szeretnék lovagolni azon a hernyón és Sasuke, Sasuke, Sasuke, Sa-

- Oké, Naruto, megyünk – mondta, miközben elkezdett kifelé húzni a fesztiválból.

- Várj! Miért? – kiabáltam rá, miközben kiszabadítottam magam a szorításából.

- Mert úgy ugrálsz, mint egy hiperaktív idióta.

Sértődötten duzzogni kezdtem. Csak, mert egy kicsit életerősnek érzem magam, nem jelenti, hogy Sasukénak el kéne rontania a szórakozásomat. Oké, kissé túlzásba estem, mikor úgy döntöttem, hogy felugrok a fesztivál közepén lévő színpadra, s táncolni kezdek egy előadás közepén, de ez nem annyira fontos.

- Legalább mehetnék a saját magam, nem kell ráncigálni!

- Nem.

- Kérlek, már elég messze vagyunk a fesztiváltól. Nem mintha, vissza akarnék rohanni oda – kértem. Az Uchiha sóhajtott és elengedett. Mosolyogva felegyenesedtem és elindultam, de körülbelül két lépés után elbotlottam egy kőben.

- Jaj! – kiáltottam, miközben a testem előre bukott. Egy pár kar a hasam körül állított meg attól, hogy elessek. A kezek most megfordítottak, s Sasukéval néztem szembe.

- Köszönöm – mondtam gyengén, mivel kezdtem fáradni.

- Jól vagy? Nem szoksz ilyen könnyen elesni – kérdezte Sasuke aggódó tekintettel.

- Mmmm. Igen. Azt hiszem, kifogytam a cukortartalékaimból – válaszoltam, miközben fejem Sasuke vállán pihentettem.

- Naruto! – ködös tekintettel néztem fel Sasukére, de csak az ajkaira tudtam koncentrálni, azokra az ajkakra, amelyek annyira kívánták, hogy megcsókoljam őket.

- Csókolj meg – súgtam.

- Te- - kikapcsolt aggyal és teljesen kimerült testtel megcsókoltam Sasukét a megmaradt erőmmel, s egy pillanatra éreztem, milyen melegek és durvák ajkai, majd minden elsötétedett.