10. fejezet

Hajrá KaSaGa csapat!

(Sasuke P.O.V)

Narutot azon a helyen találtam meg, ahol élete nagy részét tölti – Ichiraku ramenesnél. A szőke fiút annyira lekötötte a ramen evés, hogy észre sem vette, hogy az épület sarkáról lesem őt. Szörnyen beszélni akartam Narutoval, de még csak oda sem tudtam menni hozzá, hála annak, hogy a lábaim úgy viselkedtek, mintha oda lennének szögezve a földhöz.

Hallottam, hogy s szívem hevesen ver a mellkasomban, miközben arra gondoltam, mit fogok mondani a  dobénak. „Hé, Naruto. Sajnálom, ami múltkor történt. Csak azért történt, mert úgy születtem, hogy spontán „letámadok” embereket.’ Ja, ez működni fog… és Sakura haja természetes rózsaszín.

Vettem egy mély lélegzetet s lassan haladtam előre a ramenzabáló idióta felé, mikor is megállított az egyik legidegesítőbb rajongóm.

- Sasuke! – sikította Ino, ahogy megragadott hátulról.

- Ino, leszállnám rólam? – mondtam, miközben Narutot néztem, aki az ételéről rám emelte tekintetét, mely telve volt félelemmel.

- Csak kérdezni akartam valamit, Sasuke – közölte a szőke lány továbbra is belém kapaszkodva.

- Ino, kérlek engedj el – próbáltam kiszabadulni a lány karmai közül. ’Mi van, a fangirlök újabban kezdenek erősebbek lenni?’

Hirtelen egy narancssárga folt haladt el mellettem és Ino mellett. Egy pillanatomba telt, míg rájöttem, hogy az a folt Naruto volt, aki nyílván megpróbált megszökni előlem.

- Szeretnél velem jönni a fesz- ah – Sasuke?! – ellöktem Inot magamtól és gyorsan kiszaladtam az épületből. Körbenézve az utcán láttam, hogy Naruto a távolban fut. Egy chakrát küldve a lábamba sokkal gyorsabb tempóban tudtam haladni, így hamar utolértem a riadt fiút.

- Naruto, várj – mondtam, s megragadtam a vállát. Naruto megállt, de nem fordult felém.

- Ami a tegnapit illeti, nem az történt, amit hiszel, hogy történt – nem ért meglepetésként, hogy Naruto értetlen arccal felém fordult.

- Akkor mit csináltál? – kérdezte a most már kíváncsi fiú.

’Oké, Sasuke, ha most nem találsz ki valami jót, örökre elvesztheted Narutot; de mit mondhatnék?’

- Én.. csak… megszabadítottalak a fájdalmadtól.

- Fájdalmamtól? – kérdezte a zavarodott Naruto.

- Um, igen! Csak segíteni akartam, hogy elmúljon a fájdalom, amit Sakura okozott, mikor pofon ütött – válaszoltam reménykedve, hogy elhiszi, még ha tudtam, hogy nincs senki a világon, aki ezt bevenné.

- Ezért… megdöntöttél? – kérdezte Naruto.

- Ez volt az első, ami eszembe jutott és te meg tudod érteni, hogy az ember mindig azt teszi, ami először eszébe jut.

- Nos, igen, meg tudom érteni – ’Várjunk csak, tényleg elhiszi ezt nekem?’ - … de nem értem, Sasuke. Miért érdekel ennyire ilyen kis seb? – Naruto továbbra is össze volt zavarodva.

- Egy csapat vagyunk és mikor szenvedsz, olyan, mintha én is szenvednék, szóval megértheted, miért akarok segíteni még a legkisebb baj esetén is.

Naruto elhallgatott s láttam, hogy átgondolja, mit is mondtam neki. Legbelül reméltem, hogy elég hiszékeny, hogy bevegye a hazugságaimat. Hogy talán Isten az olyan esetekre teremtette a hülye embereket, mint amilyenben én is voltam most.

Egy imádnivaló mosoly jelent meg Naruto arcán, s azok a gyönyörű óceán kék szemek ragyogón csillogtak.

- Oh, Sasuke. Most már értem. Köszönöm, hogy elmagyaráztad – próbáltam nem vigyorogni azon, hogy a falu idiótája tényleg felnőtt a címéhez.

- Őszintén szólva ez az egész ügy összezavart. Úgy értem, tegnap este… - rápillantottam a most vöröslő szőkére, mikor félbehagyta mondatát.

- Tegnap éjszaka te.. mi? – kérdeztem.

- Oh, n-nem számít. Nos –

- Naruto, mielőtt elmennél, meg kell kérdeznem valamit.

- Igen.

- Um, holnap a fesztivál. Mész? – tettem fel idegesen a kérdést.

- Persze, hogy megyek. kaja, játékok, hogy hagyhatnám ki ezt? Miért akarod tudni? – ’Gyerünk, Sasuke, itt a nagy lehetőség.’

- Szeretnél velem jönni, természetesen csak barátokként?

- A fesztiválra?

- Igen. – ’Te jó ég, nemet fog mondani.’

- Persze – mondta boldogan Naruto.

- T-tényleg? – nyögtem ki; nem tudtam egyszerűen elhinni, hogy randizni fogok Narutoval.

- Igen, jó szórakozásnak tűnik. Gyere értem nyolcra, oké? – mondta Naruto és elment.

Mikor a fiú hátat fordított, megengedtem magamnak egy ördögi mosolyt. ’Második lecke teljesítve.’

---Kakashi P.O.V---

Az üres tanterem ajtajában álltam, a férfit figyelve, aki annyira el volt foglalva a papírok rendezgetésével, hogy észre sem vett engem.

- Hello, Iru-chan – köszöntem, ezzel megijesztve a Chuuninra.

- Mondtam már, hogy ne hívj így! – szólt rám dühösen Iruka. – És különben is, mit keresel itt?

- Csak beugrottam, hogy köszönjek.

- Rendben, megvolt. Elmennél akkor? Sok papírt kell még elrendeznem – mondta kimértem Iruka. erre csak elvigyorodtam mikor rájöttem, hogy a fiatal férfi még mindig dühös rám a tegnapiak miatt. Vajon szenved-e a mellékhatásoktól, amik azután szoknak jelentkezni, hogy valakin szexuális technikákat alkalmaznak. Oh, bárcsak ott lettem volna, hogy lássam, amint megérinti magát. Ajkai vörösen, duzzadtan, miközben visszafogta a nyögéseket. Teste izzadva, minden érintésnél, és Istenem, remélem az én nevem nyögte, miközben elment.

-   Kakashi, mire gondolsz? – kérdezte Iruka, kizökkentve engem az álmodozásomból.

- Nem szeretnéd tudni? – mondtam csábítóan. Ahogy vártam, Iruka csak megforgatta szemét a megjegyzésemre.

- Nézd, Kakashi. Nincs időm, hogy játszadozzam veled, szóval, elmennél, kérlek?

- Perceken belül, csak először alá kell írnom a járőr listát a holnapi fesztiválra. Te felügyeled az első listát, igaz? – mondtam elindulva Iruka asztala felé.

- Segíteni akarsz a fesztiválfelügyeletében? – kérdezte a Chunin elkerekedett szemekkel.

- Természetesen. Végül is, a falu ninjája vagyok – Iruka kérdően rám nézett, majd odament asztalához, s előhúzott egy papírt, amire Chuuninok és Jouninok voltak írva.

- Ugye tudod, hogy, ha jelentkezel, párba leszel osztva valakivel?

- Nekem jó.

- Rendben, kivel akarsz párban lenni?

- Veled – vallottam be. Meglepetésemre Iruka vigyorogva nézett fel rám papírjáról.

- Sajnálom, Kakashi, de nekem már van párom – mondta talán kissé túlságosan is boldogan.

- Szóval, kivel szeretnél egy csoportban lenni? – kérdezte továbbra is mosolyogva.

- Kivel vagy együtt? – tettem fel kissé idegesen a kérdést, mivel valaki mással fogja az én Iru-chanom tölteni az egész fesztivált.

- Ankoval – válaszolt.

- Hmm, és te élvezed ezt a helyzetet? – ideje volt előkapnom a legerősebb kártyámat.

- Hogy érted? – kérdezte.

- Nos, nem akarlak megbántani Iruka, de te a gondolkozós stratégiákat kedveled, nem a fizikai küldetéseket, s habár Anko erős, sőt talán túlságosan is, ő elég forrófejű és a saját feje után megy.

- És ezért alkotunk tökéletes csapatot – jegyezte meg Iruka. – Megvan az ereje, míg nekem a tudásom, ami kiegyenlíti az erőviszonyokat.

- De biztos vagy benne, hogy ti ketten egyensúlyban vagytok? – zavartan nézett immár a szemembe.

- Biztos vagy benne, hogy Anko nem túlzottan forrófejű, hogy még a te stratégiádra sem hallgat, amivel a falusiak halálát okozhatja, beleértve a tiédet is?

Aggodalom jelent meg Iruka arcán, de gyorsan el is tűnt.

- Kakashi, csak túlzol. Ez csupán egy fesztivál, emellett lesznek már ninják is, akik segítenek nekünk – mondta büszkén.

- Igazad lehet. Semmi nem történhet, habár úgy hallottam, Naruto is ott lesz az ünnepségen – mondtam félénken, mivel tudtam, hogy a szőkeség egyike azoknak, akikért Iruka legjobban aggódik.

- Miért mondod ezt így? – Éreztem Iruka hangján a kezdődő pánikot, s bűntudatom lett, amiért a fiú iránt érzett érzéseivel játszadozom, de tudtam, hogy elfelejtem a bűntudatot, mikor alattam fekve nyögi a nevemet.

- Nos, Naruto nagyon veszélyes életet él, s mivel a róka szelleme benne él, s még mindig vannak emberek, akik a fiút akarják, de te és Anko biztosan tudjátok kezelni, ha valaki jönne Narutoért – Iruka úgy nézett ki, mint egy ijedt kisegér, szemében félelem csillogott

- Most, hogy belegondolok, nem tud tudom, hogy olyan jó ötlet lenne-e társulni Ankoval. Úgy értem, azok, akik eléggé ismerik Narutot, hogy megvédjék, azok én és… - Iruka felnézett rám, miközben puha, csókolnivaló ajkait harapdálta idegességében.

- Kakashi, ha Ankot valaki mással párosítom –

- Holnap este hétkor várni foglak az őrhelynél – Ezt követően adtam egy puszit a Chuunin arcára és eltűntem, mielőtt még Iruka elpirult volna.

---Lee P.O.V---

Kinyitva a bejárati ajtót Gaaraval találtam szembe magam, aki a szoba közepén állt engem nézve, mintha várta volna, hogy hazajöjjek.

- Szia, Gaara, hogy-

- El fogsz vinni a holnap éjszakai falusi fesztiválra – közölte nyersen Gaara.

Megdöbbenten meredtem a panda szemű fiúra. ’Honnan tud a évenkénti fesztiválról?’

- Nos, ez jól hangzik, de nem tudom, hogy el-

- Nyolc órára legyél kész – jelentette ki kerek perec Gaara, majd a szobámba sétált, míg én továbbra is a nappaliban állva meglepetten néztem őt.

- De én – a hálószobám ajtaja becsukódott, mielőtt belekezdhettem volna mondatomban, s habár tudtam, hogy szörnyen mérgesnek kéne lenne a homoki ninjára, amiért terveket készít anélkül, hogy a tudtomra adná, félbeszakítja a mondanivalómat, becsapja az ajtót a jelenlétemben és még csak nem is veszi el az elfogadó papírt a kezemből, nem tudtam mit tenni, egyszerűen azon kezdtem gondolkodni, mit fogok holnap este viselni.