9. fejezet

(Gaara P.O.V)

Nem kellett kinyitnom a szemem ahhoz, hogy tudjam, reggel van. Az hálószoba ablaka előtt idegesítően csiripelő madarak legalábbis ezt mondták nekem. Úgy döntöttem, egy kicsit még itt fekszem az ágyban, mivel nem akartam szembesülni a hideg levegővel, ami általánosan a reggelekkel jár. Ahogy odabújtam a mellettem lévő meleg testhez, nem tudtam megállni mosolygás nélkül. Miután évekig tanácskoztam a Hokagéval, végre annál végeztem, akivel életem nagy részében lenni akartam… Leenél.

Kinyitva a szemem, láttam, hogy az energikus fiú még mindig alszik. Ördögien elmosolyodtam, majd gyengéden belecsíptem a nyaka hátsó részébe, ezzel kiváltva egy édes nyögést Csipkerózsikából. Úgy döntve, hogy nem hagyom veszni a lehetőséget, a takaró alá csúsztattam a kezem, Lee combjai közé. Örültem, hogy csak alsónadrágot visel az alváshoz, ezzel nem csak remek rálátást biztosítva tejfehér mellkasára, de kiváló szemlegeltető helyet biztosított hosszú lábaira is.

Finoman körözgettem ujjammal a fiú combjának belső felén, ezzel a legkéjesebb nyögést kiváltva, amit valaha is hallottam. Hirtelen teste megmozdult, s én gyorsan elhúzódtam Leetől, mivel nem akartam, hogy megtudja, álmában molesztálom őt.

Lassan Lee kinyitotta a szemét, s zavartan nézett rám. Istenem, olyan aranyosan nézett ki így, bár ő mindig ilyen aranyosan néz ki.

- Gaara, mit csinálsz az ágyamban?! – kiáltotta Lee, miközben a mellkasáig felhúzta a takarót. Kissé bosszantott, hogy elzárták előlem a kiváló rálátást a fiú csupasz felsőtestére.

- Te mondtad nekem, hogy aludjak itt, emlékszel? – emlékeztettem a fiút, kihúzva a takarót kezéből.

- Oh, igen, de úgy volt, hogy én a kanapén alszok – mondta ismét kezébe véve rálátást blokkoló eszközt.

- És én mondtam, hogy nem szeretném, így, amint elaludtál, behoztalak a hálószobába -  válaszoltam, újra kihúzva az ágyneműt kezéből.

- Ú-úgy érted, hogy egész éjszaka egy ágyban aludtam veled? – kérdezte. harmadszorra is eltakarva előlem testét. Nyílván nem értette a célzást.

- Igen, és igazad volt, tényleg rugdosol. Egész éjszaka magamhoz kellett szorítanom a tested, hogy nyugton maradj – mosolyogtam, ahogy Lee arca élénk vörös színt öltött. Míg nem figyelt, gyorsan kirántottam a takarót a kezeiből.

- Hé! Hagyd abba! – kiáltott Lee, ahogy lerántotta rólam teljesen a takarót. Éreztem, hogy a hideg levegő érinti a testem, miközben figyeltem, hogy kerekedik el Lee szeme, s persze, hogy hogyan lesz egyre vörösebb és vörösebb.

- G- Gaara – mondta Lee, hátrálva tőlem, míg végül a padlón kötött ki.

- Lee! – kiáltottam fel, közben az ágy másik felére másztam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy szerelmem jól van.

Ahogy ott álltam Lee takaróval borított teste felett, láttam, hogy szemével végigméri testemet, mielőtt még elkezdett volna vérezni az orra.

- Lee, jól vagy? – kérdeztem, aggódva a fiú egészsége miatt. Elkezdtem leguggolni, hogy közelebbről megvizsgáljam Lee arcát, de mielőtt még teljesen behajlítottam volna térdem, a fiú hirtelen felugrott a padlóról, s elfordult tőlem. Ettől csak még jobban aggódtam.

- Lee?

- T-te meztelen vagy – nyögte ki lassan. Ördögien elmosolyodtam, amikor rájöttem, mi miért történt.

- És? – kezdtem, miközben közelebb léptem Lee-hez, s karjaimmal átöleltem derekát. – Ez gond? – gyakorlatilag éreztem, ahogy a forróság elönti a sápadt fiú testét. Tudtam, hogy arca most már vöröses színben pompázik.

- N-nem, ú-úgy g-g-gondolom, nem. Úgy értem, végül is te vagy a vendég – mondta Lee, míg arca továbbra is el volt fordítva tőlem. Lehajtottam a fejem, hogy megszagoljam a fiú nyakát és Istenem, olyan jó illata volt, majdnem, mint a napraforgónak. Ettől az egész helyzettől megkeményedtem és Lee takaróval borított hátsójának lököttem magam. Ez a mutatványom hatására Lee elkezdett zihálni, ami csak még jobban feltüzelt.

Magamban fontos dolgot kellett eldöntenem – most rögtön letámadom a fiút, vagy maradok az eredeti tervnél és várok még legalább egy napot. Mielőtt megérkezetem Konohában úgy határoztam, hogy várok két-három napot, míg bevallom szerelmemet neki és még egy percet azután, mielőtt addig teszem magamévá, míg alkalmatlan lesz arra, hogy üljön,; de persze ez csak akkor lehetne, ha Lee is viszont szeretne – viszont, ahogy itt állok merevedésemmel és karjaimban tartom a piruló, ártatlan, túl aranyos Leet, szívesen kútba dobtam volna azt a tervem.

- Lee, én sz-

- Zuhanyoznom kell! – mondta hirtelen Lee, mielőtt kitört volna karjaimból és a fürdőszoba felé vette volna az irányt; hogy hozzátegyem, továbbra is körbecsavarva testét a takaróval.

- Francba! – kiáltottam fel, mikor hallottam, hogy a megengedi a zuhanyt a bezárt fürdőszoba ajtó mögött.

-----

Miután felhúztam egy nadrágot, úgy döntöttem, hogy a nappali kanapéján várom meg, míg Lee befejezi a zuhanyt. Ahogy ott ültem a kicsi és csendes szobában, eszembe jutott, mikor bocsánatot kértem Leetől a korházban. Felrémlett, hogyan kiabált velem, ahogy ott álltam a kórteremben; s ahogy hirtelen elhallgatott, mikor elmondtam neki, hogy megértettem a szerelem lényegét, s, hogy ő egy igazán különleges személy. Aztán hagytam, hogy egy könnycsepp csorduljon ki szememből, ahogy rájöttem, sosem fogok többé hasonlót gondolni másról ezen a világon; mikor el akartam indulni, hangja megállított.

- Csak el akartam mondani, hogy azt gondolom, te is egy nagyon különleges személy vagy – mondta a drága ágyba való fiú. Ez volt az a megjegyzés, ami fellobbantotta bennem a szerelmet Lee iránt. Miután visszatértem Homok faluba, mást sem tudtam csinálni, csak az energikus fiúra gondolni. Szívem mindig kihagyott egy ütemet, mikor egy zöld ruhát viselő fiú ment el mellettem az utcán. A szokásosnál többször kezdtem el használni a „fiatalság” szót és hirtelen érdeklődni kezdtem a taijutsu iránt.

Miután annyi éven át vágyakoztam utána, végül úgy döntöttem, Konohába költözöm, hogy  örökké együtt lehessek az én Rock Leemmel;  habár eltartott egy ideig, míg a Hokage beleegyezett.

--- Visszatekintés a Hokage irodájába---

- Sajnálom, Gaara, de még mindig nagyon veszélyes, hogy engedjem neked a csatlakozást a faluhoz. különösen polgárként – a nagymellű nőt bámulta, aki ismét megtagadta, hogy együtt lehessek az én Leemmel.

- Emellett, miért szeretnél Konohába költözni, mikor ez azt jelentené, hogy hátra kell hagynod a bátyád és nővéred? – „Nem érdekelnek, nekem csak Lee kell, te szőke hazárdjátékos.”

- Úgy gondolom az lenne a legjobb, ha-

- Nem engednéd meg csak simán, hogy polgár lehessek, hogy végre magamévá tehessem Leet?!  - kiabáltam végül, mikor már elegem lett a vénlányból, aki Hokagénak merte magát hívni.

- …

- …

- V-van egy kis papírmunkám, amivel kész kell lennem a jövő hétre – mondta végül a Hokage.

--- Visszatekintés vége ---

Oké. Talán nem kellett volna annyira őszintének lennem, de szükséges volt a célomhoz. Hirtelen a hálószoba ajtó kinyílt, s kijött rajta egy szexin felöltözött Lee szűk fekete ruhában, ami sokkal jobban állt rajta, mint a zöld változat.

Lee szája mozgott, de alig figyeltem szavaira, mivel szemeim folyton elkalandoztak rajta.

- Gaara, hallottad, amit mondtam?

- Hmm, oh, még egy kicsit álmos vagyok. Meg tudnád ismételni? – mondtam, miután hosszasan legeltettem szemem a fiú ruházatán.

Lee sóhajtott. – Csak azt mondtam, hogy szabad a fürdőszoba. Használhatod.

- Oh! – Felkeltem a kanapéról és ahogy elhaladtam Lee mellett, hogy eljussak a fürdőszobába, lassan végigsimítottam karját, természetesen, véletlenül. Miután éreztem, hogy megremeg az érintésemtől, benyitottam a fürdőszobába.

--Gaara forrófürdője után—

Dühösen jöttem ki a fürdőszobából, mivel ugyanazokat a ruhákat viseltem, mint tegnap. Nyílván a drága testvéreim elfelejtettek ruhákat pakolni nekem. Esküszöm, ha nem lettem volna annyira elfoglalva azzal, hogy Lee-re gondoljak, már réges-régen megöltem volna őket.

A nappaliba érve láttam, hogy Lee válltáskát visel.  Kezére tekintve pedig észrevettem a kulcsokat is.

- Oh, Gaara, hát már végeztél is – mondta Lee, mikor észrevett. – Azonnal el kell mennem a Hokage irodájába, de hagytam neked reggelit a konyhaasztalon.

- Elmész? – kérdeztem összetört szívvel, mivel Lee nem lesz itthon, még ha csak pár órára is.

- Nos, el kell mennem a kérelmedért, így teljes jogú polgár lehetsz – magyarázta Lee.

- Veled jöhetek? – kérdeztem elszántan.

- Sajnálom, Gaara, a Hokage azt mondta, hogy ez a rész rám vonatkozik csak – mondta sajnálkozva. – De körülnézhetsz Konohában, míg nem vagyok itthon. Elég időd lesz, hogy megnézz mindent, mivel elég sokáig el fog ez húzódni. Ha visszaérsz, van egy pótkulcs a lábtörlő alatt, azzal be tudsz jönni.

- Oh, rendben – feleltem kissé dühösen.

- Viszlát, Gaara – köszönt el Gaara egy szomorú pillantással, mielőtt kilépett volna a bejárati ajtón.

A következő órában fintorogva jártam végig a házat végig Leere gondolva. Megettem a reggelit, amit Lee készített nekem, lassan kóstolgatva, olyan érzést keltve bennem, mintha magát Leet  ízlelném. Kinézve az ablakon láttam, hogy a szél zöld leveleket röpít a levegőbe. A látványtól még szomorúbb lettem, mivel a levelekről eszembe jutott a hasonló színű ruhát viselő ninja. Lefeküdtem inkább a kanapéra, s arcomat belefúrtam a rajta lévő párnába… Most először éreztem Lee illatát a kanapén.

Végül elegem lett, hogy olyan dolgokkal vagyok körülvéve, amik arra a személyre emlékeztetnek, akit olyan nagyon kívánok, ezért úgy döntöttem, elmegyek.

---A faluban---

Ahogy Konohában sétáltam, nem kerülte el a figyelmem, hogy a falu sokkal ünnepiesebben nézett ki, mint általában. Dekoratív papír lampionok voltak aggatva minden épületre. Az utcán is néhány ember hagyományos japán viseletbe volt öltözve, árusok pakoltak ki, cukrokat és egyéb édességeket árulva, amiket csak ünnepek és fesztiválok alatt szoktak csinálni.

Tovább sétáltam, míg már nem is a városban, hanem az erdőben jártam. Ekkor hallottam meg a hangokat.

- Nem hiszem el, Sasuke. Most a kis magánakciód miatt sokkal tovább tart majd megszerezned Narutot – mondta egy férfihang.

„Sasuke?”

- Nem tudtam mit tenni. Hallani Narutot olyan közel nyögni a testemhez… Elvesztettem a kontrollt – válaszolt az Uchiha.

Mivel felkeltette a beszélgetés az érdeklődésemet, úgy döntöttem tovább hallgatózom. Végül egy fa mögé osontam, onnan figyeltem Sasuke és a Senseijét a távolból.

- Most mit csinálunk? – kérdezte tanárától Sasuke.

- El kell menned és el kell mondanod Narutonak, hogy ami történt, csak egy baleset volt, véletlenségből esett meg – mondta Kakashi.

- Napfényben közösültem vele… Mégis hogy gondoltad, hogy magyarázom el ezt balesetnek tettetve?! – kiabálta Sasuke.

- Nem tudom. Te mit gondolsz, Gaara?

Miután rájöttem, hogy lebuktam, nyugodtan kisétáltam a tisztásra, ahol Kakashi és Sasuke állt. Tudtam, hogy elég okosak, hogy ne támadjanak meg minden ok nélkül.

- Gaara! Mit csinálsz itt a faluban? – kérdezte Sasuke, végigmérve engem.

- Nem hiszem, hogy ez az információ rád tartozik – válaszoltam keserűen a forrófejű fiúnak.

- Azért van itt, hogy konohai polgár legyen – a Jouninra meredtem, aki el merte árulva a magánügyemet Sasukénak.

- Kémkedtél utánam, copy ninja? Honnan tudod, mit keresek itt?

- Tudod, Gai barátja vagyok, Lee Senseijének – felelt nekem Kakashi, miközben előhúzott egy narancssárga könyvet a zsebéből. – Ő mondott el nekem mindent, de a Hokage volt, aki elárulta a valódi célodat.

Zavaromban ökölbe szorítottam a kezem. Ha elmondja az Uchihának, miért is vagyok a faluban valójában, esküszöm, kitépem a torkát.

- Valódi cél? Mi a valódi célja? Mondd el, Kakashi – kérte Sasuke.

- Ne merészeld – szóltam rá a Jouninra.

- Ne aggódj, Gaara – mondta Kakashi, miközben a könyvét lapozgatta. – Mi okból kellene elmondanom Sasukénak, hogy azért jöttél, hogy elnyerd a falu egyik shinobijának szívét?

A férfira meredtem, s közben elkezdtem tervezgetni, hogyan is fogom megölni.

- Gaara. Szeret valakit. Magán kívül. Mintha ez lehetséges lenne – jegyezte meg Sasuke.

- Ezt én is elmondhatnám rólad, Sasuke. Mi van veled és Narutoval? Most a szőkékre buksz? – mondtam hűvösen.

- Ez vicces, én is pont ezt mondtam pár napja – szólalt meg Kakashi.

- Nézd, maradj ki a dolgaimból, Gaara – kiabált Sasuke. – És, ha Naruto az, aki után epekedsz, akkor nyugodtan elfelejtheted őt. Ugyanis ő az enyém.

- Mintha kellene nekem az a nagyszájú bolond. Nekem már megvan Lee, köszönöm.

-…

-…

-…

- Te kedveled Leet – mikor leesett, hogy elárultam Sasukenak, kit szeretem, szemeim elkerekedtek.

- Nos… én… igen – válaszoltam végül büszkén.

- Akkor te és Lee jártok?

- Nos, nem. Még nem.

- Hmm, nem is gondoltam. Még Leenek is jobb ízlése van ennél – dühösen néztem Sasukére ezért a megjegyzéséért.

- Akkor feltételezhetem, te és Naruto úgy bagzotok, mint a nyulak – vágtam vissza.

- Nem! De ígérem, ha egyszer Naruto az enyém lesz, sosem hagyhatja el az ágyat – kiabált Sasuke, miközben az arca vörös lett a dühtől. Egy kis szünet után Kakashi szólalt meg.

- Nos, úgy tűnik, mindketten hasonló helyzetben vagytok. Tudod, Gaara, én segítek Sasukénak, hogy megszerezze Narutot, talán segíthetek neked is Leevel – Sasuke döbbenten nézett tanárára, amiért ilyen ajánlatot tett.

- Nincs szükségem a segítségedre – hazudtam. Igazából már abban is kezdtem kételkedni, hogy Lee szeret engem.

- Nos, akkor adhatok legalább egy tanácsot, egy tanácsot, ami mindkettőtöknek jól jönne – mindketten érdeklődve néztünk a férfira. – Holnap éjszaka lesz a szokásos ünnepség a faluban. Ajánlom, hogy vigyétek el Narutot és Leet, hogy „közelebb” kerüljetek hozzájuk.

- Úgy érted, hívjuk el őket randira? – kérdezte Sasuke.

- Nem szükségszerűen. Igazából nem randira hívnátok őket. Átverhetitek őket azzal, hogy azt mondjátok, csak barátként mentek el.

- Átverni őket? – kérdeztem.

- Igen, ez gond nektek? – válaszolt a Jounin.

Átgondoltam ezt a feltevést – láttam, mellettem Sasuke is hasonlóan tett. Ha azt teszem, amit Kakashi mondott, eltölthetek egy romantikus éjszakát szeretett Leemmel, s talán még arra is esélyem lesz, hogy bevalljam szerelmemet neki, de ha nem teszem, amit Kakashi mondott, akkor mi lenne. Gondolom, egyedül tölthetném az éjszakát Leevel a házában, de ha kitalál valami más tervet addigra, vagy, ha úgy dönt, hogy valaki mással megy el a fesztiválra. Nem hagyhatom, hogy ez történjen.

- Oké, ezt teszem – mondtuk egyszerre Sasukéval.