4. fejezet

(Naruto P.O.V)

 - Igen, még csak három óra van és én már végeztem a takarítással – mondtam, mi közben körbenéztem az előttem elterülő tiszta szobában.

Ez tényleg történelmi pillanat volt. Tizenhét éve először, én, Uzumaki Naruto végül kitakarítottam a lakásomat.

Leültem a kanapéra, hogy pihenjek kicsit, amit pár órával ezelőtt még nem tudtam megtenni, mivel ruhák és üres ramenes dobozok borították az egészet. Nem tudom, mi jött rám ma reggel. Ez a takarítási kényszer nem akkor jutott eszembe, mikor hajnalban felébredtem, hanem reggelizés közben, amikor eszembe jutott, hogy Sasuke valószínűleg este idejön és hirtelen bezsongtam.

Mit gondolt volna Sasuke, ha látta volna, hogy milyen volt a lakásom? Mostanáig az otthonom olyan volt, mint egy istálló. Valójában a takarítás alatt fedeztem fel, hogy a házam nyújtott menedéket néhány kicsi állatnak. Szemét egerek!

Gyorsan elkezdtem kitisztítani a lakrészemet. Valahogy tudva a tényt, hogy Sasuke rosszat gondolna rólam, ha látná, milyen rendetlenséget hagyok magam után, feltöltött motivációval. És meg kell mondjam, tanultam pár érdekességet a lakóhelyemről takarítás közben.

Mint például, hogy a tekercsek és szemetek alatt a padlón valójában szőnyeg van és ki gondolta volna, hogy az egész lakás kétszer akkora, mint gondoltam.

Fejemet a kanapéra hajtottam, s lassan becsuktam a szemem. A takarítás fárasztó dolog. Kétlem, hogy még egyszer megcsinálnám.

Három perc szunyókálás után megszólalt a csengő. Miután felriadtam, lassan az ajtó felé vettem az irányt. Kipillantva a kukucskálón fekete, tüskés hajtömeget láttam meg. Azonnal tudtam, hogy ez nem lehet más, Sasuke áll kint. Kinyitottam az ajtót.

 - Váó, Sasuke milyen korán… itt vagy – a mondatomat, amint ránéztem az előttem álló férfira. Sasuke volt, de valami gond volt vele. Szemei olyanok voltak, mintha vágyakozást tükröznének. Szája buja vigyorral húzódtak és úgy nézett rám, mintha egy darab minőségi hús lennék, ő pedig az éhező farkas. Igen, valami nagyon nem volt rendben.

- Ö, be akarsz… - de mielőtt befejezhettem volna a mondatom, Sasuke belökött engem a lakásomba. Nekiütköztem a kanapénak, s hátraestem rá. Sasuke rámmászott, csupán egy kis távolságot hagyva köztünk.

Felpillantottam a fölöttem lévő fiúra, s megremegtem, mikor belenéztem a szemébe. A szemében csillogó vágy sokkal intenzívebb lett, mint pár másodperccel korábban volt.

- Sasuke? – szólítottam meg. Fogalmam sem volt, mi folyik. Miért viselkedik Sasuke így? Miért érzem hirtelen olyan forrónak a testem? És miért néz rám úgy?

Sasuke szemei az számat fürkészték, mire én akaratlanul is megnyaltam azt. Azt, hogy nem kellett volna, túl későn vettem észre. Sasuke puha ajkai hozzátapadtak az enyémhez és meglepetésemben levegőt is elfelejtettem venni, így könnyedén bejutott a számba.

Úgy feküdtem a kanapén, mint egy szobor, hagyva, hogy Sasuke felfedezze belülről a számat. Hamarosan éreztem, hogy a nyelve az enyémet lökdösi, hogy én is tegyek hasonlóképpen.

Valami megmagyarázhatatlan ok miatt belementem. Akaratlanul is nyögtem, ahogy bejártam a száját.

Hamarosan elváltunk egymástól, mivel mindkettőnknek szüksége volt egy kis oxigénre. Tudtam, hogy az arcom vörös színt öltött és hallottam, hogy a vér dübörög a fülemben.

Meghallottam, hogy Sasuke kicipzározta a felsőmet, de nem tudtam tiltakozni, mivel az elmémet még mindig köd lepte be. Puha ajkak csókolgatták nyakamat, s férfiasságom azonnal megmerevedett, mivel Sasuke olyan pontot érintett a nyakamon, ami ilyen változást okozott.

- Ahh… Sasuke – nyögtem.

- Mmm, Naruto – mondta Sasuke érdes hangon, amitől testem még forróbb lett.

- Istenem, Naruto, tudod mennyire *szív* meg akartam már *csókol* ezt tenni? – kérdezte Sasuke, miközben nyakamat kóstolgatta tovább.

Alig tudtam arra figyelni, amit Sasuke mondott, mivel az elmém arra a izgató érzésre koncentrált, ami bejárta egész testemet.

 Éreztem, hogy ajkai elhagyják nyakamat, s lejjebb vándorolnak a hasam felé, miközben felhúzta fehér pólómat, hogy nagyobb felülethez férjen hozzá.

- Majdnem, mióta te vagy – mondta Sasuke.

- Akarom én ezt? – kérdeztem zavartam.

Sasuke abbahagyta hasam csókolgatását, rámemelte tekintetét egy ragadozó mosoly kíséretében.

- Természetesen, különben miért lenne ez… - ekkor Sasuke bedugta kezét a nadrágomba, s egy mozdulattal megszabadított minden ruhadarabomtól. – olyan kemény.

Morogtam, mikor megéreztem, hogy hideg levegő éri merevedésemet. Majd megborzongtam, mikor kis körmök érintették és simogatták meg,

- Oh… ah, Sasuke – nyögtem, miközben élveztem a gyötrő, ugyanakkor kellemes érzést.

- Mi az, Naruto, meg akarsz állítani? – kérdezte Sasuke olyan édesen, hogy már majdnem elhittem, hogy érdekli, mit gondolok.

 - Én, én… - ó, Istenem, mit is akarok most. Még arra sem emlékszem, hogy kerültem ebbe a helyzetbe.

- Siess dobe, vagy én döntsek helyetted – mondta Sasuke csábító hangon. Egyik ujját férfiasságom tetejére helyezte, s lassan elkezdett vele körözni.
 
A testem remegett és rázkódott, hogy többet kapjon Sasuke kezétől. Az ujjai olyan jól kényeztettek, s ugyanakkor ez fájdalmas is volt, mivel többet nem csinált. Kínozni akar?

- Téged! – kiáltottam fel hangosan.

- Boldogan! – válaszolt Sasuke kéjjel teli hangon.

Sasuke fejjel lassan a férfiasságom felé mozdult, mindvégig megtartva a szemkontaktust, bármiféle jel után kutatva, hogy meg akarok állni. Nem talált.

Behunytam a szemem, s remegni kezdtem, mikor szájában éreztem magam. Annyira rázkódott testem, hogy leestem a földre. Ekkor nyitottam ki a szemem.

A kanapé felé néztem, s láttam, hogy Sasuke nincs ott, s az ajtó is be van zárva. Lehasaltam, mire éreztem, hogy a felsőm még mindig ki van cipzárazva. Az egyetlen dolog, ami megmaradt az álmomból a fájdalom a lábaim között. Egyetlen dolog járt az eszemben, miközben a kellemesen hűvös padlón feküdtem.

- Mi a franc volt ez?