Kakashi leckéi a csábításban

1. fejezet

(Sasuke P.O.V)

 

- Ah! Sasuke, miattad mindketten vizesek lettünk – kiabált Naruto.

Rápillantottam az alattam lévő ázott fiúra, s belül nyögtem egyet, ahogy láttam, miként folynak végig a vízcseppek napbarnított mellkasán. Próbáltam elkapni a tekintetemet az izgató látványról, s inkább az arcára néztem, de egy még csábítóbb kép tárult elém.

Naruto haja az arcához ragadt, s a szőke tincsei sugárzó látványt árasztottak. Úgy nézett ki, mint egy szexi, vízi angyal.

Oh, Istenem, miért kell Narutonak ilyen piszok jól kinéznie, és miért kellett Kakashi ezt a hülye feladatot adnia, amivel rögtön ilyen helyzetbe juttatott?

*Visszaemlékezés*

Én voltam az első, aki Kakashira várt a hídnál; és csak pár perc telt el, mikor vágyakozásaim tárgya megjelent.

- Szia Sasuke! – kiáltott nekem a szőke, kék szemű fiú.

Közömbösen néztem Narutora, elrejtve, hogy legszívesebben megcsókolnám. Nem tudom pontosan, mikor szerettem bele ebbe a kitsunéba. Akkor lehetett, amikor Hakuval a hídon küzdöttünk, s Narutoban annyi elszántság volt, hogy legyőzze a víz ninját, miután azt hitte, meghaltam. Ki tudja? Az egyetlen dolog, ami számított az az, hogy szerelmes voltam egy fiúba, aki viszont egyáltalán nem foglalkozott az érzéseimmel.

Nem számított, mit mondok, vagy tettem, hogy megmutassam ennek a bolondnak, mennyire szeretem, ő mindig félreértette.

Csoki szívet adni egy fiúnak, amire az van írva, hogy „szeretlek”, Narutonak csak azt juttatta az eszébe, hogy édesszájú vagyok, s hogy kedvem támadt megosztani vele. Virágot adni neki fölösleges fáradozás volt, mivel a dobe nem tudta, mit jelentenek a virágok.
 
Egyszer valóban mondtam Narutonak, hogy szeretem, mire rám mosolygott, s azt mondta, hogy ő is szeret, amitől a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni, de hamarosan lelassított, mikor hozzátette, hogy „mint egy bátyot”.

Istenem, mennyire gyűlölöm, hogy a szívem megfájdul, mikor Naruto közelében vagyok. Utálom, hogy lopva kell rápillantanom, mikor a hiperaktív fiú nem figyel.  Utálok róla álmodni éjszakánként, s másnap úgy ébredni, hogy összepiszkítottam az ágyam, de amit a legjobban gyűlölök, az a tény, hogy teljesen belé vagyok zúgva.

Hirtelen egy pukkanás kíséretében fehér füst keletkezett.

Sajnálom, hogy késtem, de eltérítettek  ide úton – mondta Kakashi, miután eltűnt a füst.

- Hn – morogtam; nem hittem el senseijem szavait.

- Ja, persze, Kakashi. Fogadok, hogy valamelyik perverz ’Icha Icha Paradise’-odat olvastad – kiabált Naruto.

- Nos, ez részben így van – mondta Kakashi, miközben arra nézett, ahonnan jött. – A lényeg különben is az, hogy eljötte. S kigondoltam egy nagyszerű feladatot, amit ti ketten meg tudnátok csinálni.

- Várjunk csak! Hol van Sakura? – kérdeztem. Nem mintha érdekelt volna az a lény, csak furcsának találtam, hogy nem várt itt velem és Narutoval.

- Attól tartok, tegnap elkapta az influenzát, így valószínűleg egy ideig nem fog csatlakozni hozzánk – válaszolt Kakashi. – Most pedig kövessetek.

Öt perc múlva---

Kakashi a Konohai Ninjaképző Akadémiához vezetett minket, s mivel szombat volt, az iskola teljesen üresen állt ott.

- Ma a reflexeiteket tesztelem – jelentette ki Kakashi. Aztán egy ninjutsuval készített néhány vizes lufit.

- Akit először eltalál extra edzésen vesz részt velem ezen a héten. Kész, lá-

- Várj egy kicsit – kiáltott Naruto. Ekkor kicipzárazta a narancssárga dzsekijét, s lehúzta magáról a fehér pólójával együtt, amit alatta viselt.

Nem tudtam elhinni. Pár centire tőlem egy napsütötte mellkasú, félmeztelen Naruto állt. Nem hibáztathattok, amiért nyáladzni kezdtem.

- Rendben, kész vagyok – mondta Naruto, miután letette a földre ruháit.

Annyira belemerültem Naruto bámulásába, hogy majdnem eltalált az első vizes lufi, amit Kakashi dobott, azonban hála a gyors reflexeimnek, egy pillanattal azelőtt, hogy eltalált volna, ki tudtam térni előle.
 
Kakashi folytatta a dobálásunkat. Olyan gyors volt, hogy tudtam, extra chakrát kell használnia ehhez.

Egész jól csináltam a vizes lufik kikerülését. Már majdnem negyven elől tértem ki, s még nem izzadtam ki. Hirtelen egy ismeretlen erőt éreztem, amely hátulról lökött meg, s amelytől elvesztettem az egyensúlyomat és épphogy el tudtam kerülni, hogy eltaláljon a felém repülő lufi.

Miután hallottam, hogy az akadémia falának csapódik, dühösen megfordultam, hogy lássam, mi okozta majdnem az egy hét plusz edzésemet.

- N- Naruto! Mi a franc – kiáltottam, mikor megláttam, hogy a szőke rajtam nevet. Még csak meg sem próbálta letagadni, hogy ő lökött meg.

- Ez a reflexek tesztje, nem a csapatmunkáé – mondta vigyorogva.

Ó, szóval ezt találta ki. Egész okos terv volt, különösen Narutonak, s habár teljes szívemből szerettem a fiút, nem hagyhattam, hogy felülkerekedjen rajtam.

És így kezdődött. Én, Sasuke, az Uchiha, kontra Naruto, azt Idióta, megpróbáltuk elérni, hogy a másik veszítsen. Volt rángatás, lökdösés és még egy két ütés és rúgás is színesítette a játékot.

Egy idő után, miután egyikünknek sem sikerült a másikat legyőzni, eszembe jutott valami. Ha a földhöz szorítanám egy pillanattal a lufi érkezése előtt, akkor én még könnyedén el tudnék menekülni előle, de Naruto reflexei nem lennének elég jók ehhez. Ez volt a tökéletes terv.

Lassan az áldozatom felé fordítottam fejét, miközben ravasz vigyor jelent meg az arcomon. Elmondhattam, hogy Naruto kényelmetlenül érezte magát az ördögi mosolyom miatt, mert pár lépést hátrált tőlem. Ekkor támadtam.

Még pedig teljes erővel. Nyilvánvalóan meglepődött, s nem készült fel egy ilyen hirtelen támadásra, így a földre esett, ezzel esélyt adva nekem, hogy leszorítsam a karját a kezemmel, s lábait a testemmel.

Naruto erőlködött, hogy kiszabaduljon, igyekezetében az arca is kipirult. Olyan imádnivaló volt.

- Sasuke, szállj le rólam – küzdött Naruto.  Alig kapott levegőt, mivel a combom a mellkasának szorult.

Önelégült mosollyal válaszoltam, hogy tudja, semmi esetre sem engedem el, míg kész nem álltam.

- Sasuke, kérlek – mondta, s kérlelő kék szemeivel nézett rám.

Majdnem elfelejtettem levegőt venni, mikor meghallottam a szőke lágy és gyenge hangját. Majdnem úgy hangzott, mintha könyörögne. Próbáltam nem nyögni, miközben elképzeltem, milyen lenne, ha ez az egész éjszaka történne. Persze a fantáziámban Naruto ki lenne kötözve az ágyamhoz, teljesen meztelenül, férfiassága keményen, mint a kő, könyörögve a megváltásért. „Kérlek”. El tudnám képzelni, hogy a napbarnított fiú ezt mondja nekem.

- Kérlek – kérte ismét a valódi Naruto.

Kéjvágyó szemekkel néztem le az alattam erőlködő fiúra, azon tűnődve, hogy tud –e olvasni a gondolataimban.

Naruto szemei elkerekedtek, mikor látta a vágyat az enyémben, legalább is ezt gondoltam, de csak akkor jöttem rá, hogy tévedtem, mikor már késő volt.

Erős ütést éreztem a fejemen egy röpke pillanatra, aztán durranást éreztem, s beterített mindkettőnket a víz.

Vége a visszatekintésnek***

- Uh, szállj le rólam, Sasuke – mondta Naruto, miközben lelökött magáról.

Egy hideg pillantással felé rejtettem el a fájdalmat, amit Naruto eltaszítása okozott.

Kakashi leugrott a fáról, amin ült, s mellettem ért földet.

- Vaó, Sasuke, meglepődtem. Támadófelületet hagytál, nem figyeltél a környezetedre, ez egész új tőled – mondta Kakashi gúnyolódós hangnemben.

Próbáltam nem ránézni az ezüsthajú Jouninra, aki bolonddá tett. Habár azt gondoltam, hogy egy perverz bolond volt, tudtam, nem tanácsos összetűzésbe kerülni vele.

- Akkor ez azt jelenti, hogy mindkettőnknek extra edzése lesz? – kérdezte a didergő Naruto.

- Nem, Naruto. Csak Sasukénak kell, mivel ő volt a leggyengébb ma – mondta Kakashi kiemelve a leggyengébb szót.

Szemeim dühömben elkerekedtek. Tudtam, hogy megérdemlem ezt az extra edzést, de azt hittem, legalább Naruto is ott lesz, hogy ezek a tréningek kicsit élvezhetőbbek legyenek.

- Nos, mennem kell. Még dolgom van – mondta Kakashi. – Ne felejts el holnap ugyanekkor megjelenni, Sasuke.

- Hn – morogtam Kakashira, aki fehér füst következtében eltűnt.

- Ö… Sasuke – hallottam egy hangot mögülem.

Megfordulva Narutot láttam, aki mostanra felhúzta a narancssárga dzsekijét. Kicsit dühös voltam, hogy nem láthattam még egyszer a szőke mellkasát.

- Mi az? – kérdezte, s megindultam felé.

- Nos, azon tűnődtem, hogy nem tudnál-e holnap edzés után átjönni hozzám.

Éreztem, hogy a szívem kihagy egy ütemet, ahogy rájöttem, hogy Naruto épp most hívott meg hozzá.

- Miért? – kérdeztem, miközben próbáltam legyőzni a kísértést, hogy örömömben ugráljak.

- E-ez elég zavaró dolog – motyogta Naruto.

Mikor Naruto arca vörössé vált, azon kezdtem gondolkodni, mi lehet neki olyan zavaró. Lehet, hogy valami személyes és bizalmas, amiben csak én tudok segíteni, és így a gondolataimat elködösítették különböző perverz dolgok, ahogy elképzeltem minden személyes és bizalmas dolgot, amit tenni tudnék Narutoval.

- Tudod, reméltem, hogy tudnál segíteni egy „jobbulást” ajándék kiválasztásában Sakurának – mondta Naruto az ujjaival játszadozva.

A perverz gondolatok, amelyek egy perccel korábban még elködösítették elmémet, azonnal átváltottak olyan képekre, amelyekben Sakurát kínozzák. Erősen ráharaptam nyelvemre, hogy az majdnem vérzett, csak azért, hogy csalódottságomban ne kiabáljam el magam, amiért Naruto a rózsaszín hajú lánnyal foglalkozik.

 - Sajnálom Sakurát. Biztos szörnyen érzi magát, hogy influenzája van – mondta Naruto szomorúan. – Úgy gondoltam, ha ajándékot kapna, az kicsit felvidítaná, és mivel Sakura körülötted van a legtöbbet, ezért azt hittem, hogy talán te meg tudnád mutatni, mit szeret. Szóval? – fejezte be Naruto egy mosollyal.

Annyira nemet akartam mondani, de azok miatt az óceán kék szemek miatt, amelyekkel reménytelien rám pillantott, egyszerűen nem tudtam.

- Felőlem – nyögtem ki.

- Ó, köszönöm, köszönöm, köszönöm! – mondta Naruto, miközben megölelt. Behunytam a szemem, élvezve a gyengéd kontaktust.

Naruto hamarosan elengedett, s elindult.

- Ne felejtsd el! Holnap nálam – integetett Naruto, s elment.

Mikor a fiú hallótávolságon kívül volt, szerencsétlenségemben sóhajtottam. Ma volt életem legrosszabb napja. Először is teljesen eláztam. Aztán extra edzést kell végigszenvednem Kakashival, és most még ajándék után is kell vadásznom Naruto érdeklődésének tárgyának.

Egy kis duzzogás után én is elindultam. Miközben a legrövidebb úton haladtam hazafelé, gondolataim ismét Narutora terelődtek.

Olyan aranyos, olyan derék és olyan jó volt a barátaihoz, természetesen bármikor olyan hangos tud lenni, mint egy idióta, de ettől még nem szeretem kevésbé.

Annyiszor kívántam, hogy tudja, szeretem, bár nem voltam benne biztos, ez mennyire is jó ötlet. Úgy értem semmi jele nem volt, hogy meleg, vagy bi, mivel úgy tűnt, mély érzéseket táplál Sakura iránt.

Dühömben nyögtem, mire az utcán lévő emberek furcsán néztek rám. Csak nem adhatom fel ilyen könnyen, amikor még lehet esélyem.

Befordultam a helyi ramen bolt melletti utcácskával, mivel tudtam, hogy a házam a másik végén van.

- Tudod, Iruka, olyan korán elmentél reggel, hogy nem volt lehetőségünk befejezni a kis beszélgetésünket – hallottam meg egy ismerős hangot.

Odapillantottam, s láttam, hogy Kakashi és Iruka beszélgetnek. Kakashi kezeit a falnak támasztotta Iruka feje mellett, ezzel elzárva minden menekülési lehetőséget.

Kíváncsi voltam, hogy mi folyik, ezért úgy döntöttem, elrejtőzöm egy szemetesláda mögött és kihallgatom a két felnőtt beszélgetését.

- Kakashi, kérlek, engedj el – kérte Iruka egy kicsit idegesen.

- Hova ez a nagy sietség – mondta Kakashi, s közeledett a fiatalabb férfihoz. – Miért nem pihensz kicsit.

Aztán Kakashi Iruka lábai közé emelte térdét. Irukának a lélegzete is elakadt a hirtelen érintéstől.

- Ka… Kashi – nyögte.

- Mi az, kis delfinem? – kérdezte ingerlően Kakashi. Elmondhatom, hogy annak a perverz embernek kéjes mosoly ült az arcán, annak ellenére, hogy nem láthattam a maszkja mögé.

- Azt akarod, hogy leálljak? – Kakashi gyorsabban kezdte hozzádörzsölni térdét Iruka ágyékához, amitől a férfi hangosabban nyögdécselt.

Éreztem, hogy az arcom vörös színt ölt, s tudtam, hogy el kellene fordulnom és úgy tennem, mintha nem láttam volna ezt a buja jelenetet előttem, de nem tettem.

- K-Kakashi állj! – kiáltott fel hirtelen Iruka.

Iruka mérgesen nézett Kakashira, habár pirult arcával kevésbé nyújtott megfélemlítő látványt. Úgy tűnt Kakashit szórakoztatja, hogy Iruka úgy néz rá. Kisebb csend állt be közöttük, míg végül Kakashi megszólalt.

- Akkor visszamehetünk a boltba? – kérdezte, s kezét nyújtotta Iruka felé, aki azonban ellökte azt. Aztán visszament Ichirakuhoz. Kakashi kuncogott, mielőtt követte volna.

A szemetesláda mögött továbbra is döbbenten álltam. Nem tudtam elhinni, hogy ilyet láttam. Kakashi és Iruka egy utcácskában. Öcsém, bárcsak én tehetnék hasonlót Narutoval. Várjunk csak egy pillanatra, ki mondta, hogy nem tehetek. Lehet, hogy a múltkori próbálkozásaim, hogy megmutassam Narutonak, hogy szeretem nem voltak elég figyelemfelkeltőek. Lehet, hogy még határozottabbnak kellene lennem. Lehet, hogy el kellene csábítanom őt, de erre Kakashi segítségére lesz szükségem.