Hercegnek lenni minden, csak nem k�nny� dolog. Ezt a mai nap el�g sikeresen konstat�lta sz�momra. Ism�t. Mint minden egyes nap, amit azzal t�lt�k el, hogy hercegi k�teless�geimnek teszek eleget. Vagyis igyekszek eleget tenni, hiszen val�sz�n�leg valamit nem j�l csin�lhatok, ha szeretett aty�m a nap v�g�n �jra �s �jra instrukci�kkal l�t el, hogy m�lt� ut�dja legyek. Nem, mintha nekem annyira sz�ks�gem lenne ezekre az �gynevezett atyai j� tan�csokra.

�s k�l�nben is… milyen elavult tan�csok ezek? Gy�l�ld a var�zsl�kat. A var�zslat b�n, gyarl�s�g, oh, �s persze hal�llal b�ntetend� kiv�tel n�lk�l. Mintha nem lenn�k ezzel tiszt�ban. Nem tudn�m elk�pzelni, hogy �n b�rkinek is megkegyelmezn�k, hiszen ap�m m�r annyiszor bel�m sulykolta elveit, hogy valami csoda kellene ahhoz, hogy megv�ltoztassam gondolkod�sm�domat.

A napnak �ltal�ban k�t j� r�sze van. Nem j�, viszonylag j�. Az egyik a lovagi edz�sek, ahol �n is egy vagyok a lovagokkal – vagyis egy ideje egyenrang�k�nt n�znek r�m; a m�sik pedig a vil�g leg�t�d�ttebb szolg�j�val val� interakci�.  Szerencs�tlen t�k�letesen megfelel arra a c�lra, hogy kit�ltsem rajta a d�h�m, �s miegym�st. Oh… ez nem �pp a megfelel� gondolatk�r volt, tekintve, hogy valami�rt egy sokkal illetlenebb dologra asszoci�ltam, mint eredetileg terveztem.

Visszat�rve a jelenbe, �szre kellett vennem, hogy aty�m egyre hangosabban besz�l hozz�m, s ez mindent jelent, csak j�t nem.

- Hogy k�pzelheted, hogy megfelel� kir�lya lehetsz Camelotnak, mikor m�g arra sem vagy k�pes, hogy r�m figyelj �t percre! Ilyen emberre kell hagynom az orsz�gomat? – Oh, igen. Helyben vagyunk. �jabb ok Uther kir�ly v�gtelen hossz� list�j�n, ami�rt sosem leszek olyan t�k�letes, mint �. N�ha elgondolkodom, vajon ez t�nyleg olyan sz�rny�? Persze, ilyenkor csak m�g idegesebb leszek r� is, �s magamra is. Az �let k�rforg�sa. Majd Merlin megoldja.

- Eln�z�st k�rek, ami�rt nem ford�tottam megfelel� m�rt�k� figyelmet �nre, ami�rt egymilli�-hatsz�z�tvenh�romezer-n�gysz�zhetvenhatodszorra is a var�zsl�k gy�l�let�r�l sz�l� kisel�ad�st. Sz�rnyen restellem. – A szarkazmus volt az egyetlen fegyverem ap�m ellen, de ez�ttal t�ls�gosan felbosszantott, hogy sikeresen alkalmazzam ellene.

- Takarodj a szemem el�l! Ez�rt h�rom h�tre felmentelek hercegi k�teless�geid al�l.

- De… - Pr�b�ltam �rvelni, hiszen ilyen nem l�tezik.

- Vagy szeretn� a herceg�r azt a h�rom hetet a fogd�ban t�lteni? Mert elint�zhetj�k, ha m�g egy sz�t sz�lsz. Most pedig takarodj!

Igyekeztem nem t�l s�rt�d�tten kivonulni a teremb�l.

T�bb voltam, mint m�rges. D�h�ngtem. �rj�ngtem. Ezt persze hangosan sosem vallottam volna be. Sokkal ink�bb a nem fogadtam rangomhoz m�lt�an a t�rt�n�seket kifejez�st haszn�ln�m a viselked�sem ok�nak magyar�zat�ra. Furcsa volt, de arra v�gytam, hogy �sszet�rhessek valamit, lehet�leg az eg�sz szob�mat t�nkretegyem. Merlin �gyis kitakar�tja majd, mint mindig.

Ez�ttal azonban csal�dnom kellett, ugyanis, amint bel�ptem a lakoszt�lyomba, minden szanasz�t hevert, s a rendetlens�g k�zep�ben ott �llt Merlin az egyik fels�mmel a kez�ben.

- Merlin, m�g rendet sem volt�l k�pes rakni?  Eg�sz nap itt szuny�k�lt�l, mi? – Tudtam, hogy ez val�sz�n�leg nincs �gy, hiszen annyi feladatot adtam neki, hogy k�ptelens�g lett volna v�gezni var�zser� n�lk�l. Haha! Var�zser�… azok az �tkozottak.

- �n csin�lom, ahogy tudom… De tudod, egyesek semmit nem raknak el maguk ut�n. – Merlin kih�v�an r�m n�zett, �n pedig �gy �reztem, meg tudn�m fojtani egy kis kan�l v�zben. Nem is hangzott olyan rosszul, b�r hat�rozottan unatkozn�k, ha nem lenne t�bb� a talpam alatt. R�ad�sul a sz�vem kiss� �sszeszorult a gondolatra. A kis semmirekell�. M�rmint a sz�vem.

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy m�g ezt is nekem k�ne megcsin�lnom? Lovagokat k�pzek ki, k�ldet�sekre megyek, felder�t�sekre, m�g rendet raknom is nekem kellene? – �gy soroltam fel k�teless�geimet, mintha azok annyira embert pr�b�l�ak lenn�nek. �s azok is. F�leg a legv�ge, amelyet „v�letlen�l” kifelejtettem a felsorol�sb�l. Ha rendet k�ne raknom, az csak a hab lenne azon a torta nevezet� s�tem�nyen. �s k�l�nben is… � szolga, �n pedig herceg vagyok, aki egyszer kir�ly lesz.

- Mi�rt, �n nem megyek veled a k�ldet�sekre?

- Az�rt �n harcolok, m�g te elb�jsz valami m�g�! – Valami�rt eme kijelent�semet Merlin nem fogadta t�l j�l, �s hozz�m v�gta a kez�ben tartott fels�met, �s elindult kifel�. Micsoda fels�gs�rt�s! Hogy mer�szeli!

- H�! Te hova m�sz? – Semmi reakci�. - Merlin! Hozz�d besz�lek! – Igyekeztem el�venni hercegi hangom, amely annyit seg�tett rajtam, hogy Merlin megfordult, s miel�tt kis�t�lt volna, megsz�lalt.

H�, te hova m�sz?dskldksaldsaldk

- �n most kimegyek az ist�ll�t megcsin�lni, ugyanis ott kevesebb mocsok van, mint itt. – Nem sz�ltam ut�na, ugyanis sz�hoz sem jutottam ezut�n a s�rt�s ut�n. Remek. Kett�b�l kett�. An�lk�l, hogy felt�nt volna, kett�t�ptem a fels�met, majd folytattam a szoba romba d�nt�s�t.

M�r kezdett lenyugodni a Nap, mikor �gy d�nt�ttem, hogy jobban j�rok, ha kiszell�ztetem a fejem, miel�tt v�gk�pp nem marad semmi a szob�mb�l. Term�szetesen az egyetlen emberrel futottam �ssze, akivel abban a pillanatban nem akartam tal�lkozni… ap�mat lesz�m�tva. Merlinnel. S ezt az �sszefutottamot nem csak �tvitt �rtelemben �rtettem. Sz� szerint bel�m rohant, ezzel �sszekoszolva a ruh�mat. Persze, mivel �n voltam az er�sebb, � elesett, �n pedig csak egyet l�ptem h�tra, hogy megt�masszam magam.

- L�tod Merlin, most is ink�bb hever�szel, mint hogy ink�bb a dolgodat tenn�d – sz�laltam meg, b�r szavaimnak nem volt �le.

- Csak Gaiusnak seg�tek. �s az ist�ll�val m�r v�geztem.

- Nem azt mondtad, hogy az kev�sb� mocskos, mint az �n h�l�r�szem?

- Az�rt �n erre nem lenn�k ennyire b�szke, Arthur herceg. – Ebb�l elegem volt. T�l sokat engedtem meg neki mostan�ban, ideje r�j�nnie, hol is a helye.

 - Merlin, az�rt tudd, hol a helyed…

- Eln�z�st. A k�t f�zetet kiviszem, �s ut�na rendet teszek a szob�dban. – Azt hiszem, s�t, biztos vagyok benne, hogy hatott a tekint�lyem.

- Rendben. A p�nc�lomat is f�nyes�tsd ki, �s a csizm�imat is takar�tsd meg, m�g ma.

- De van vagy h�sz p�r csizm�d!

- Mondt�l valamit Merlin? – k�rdeztem olyan hangs�llyal, amely azt sugallta, ha panaszkodni mer, egy kis id�t t�lthet el a fogd�ba, ahol gyakorlatilag m�r �gyis t�rzsvend�g.

- Semmit. – Sz� n�lk�l visszas�t�ltam a kast�lyba. Ideje volt kicsit edzeni a lovagokkal.

A vacsora a b�ntet�s ideje volt. A n�ma b�ntet�s�, amely fel�rt egy k�nz�ssal. Ap�m csal�dott pillant�sai k�zt vacsor�zni egy�ltal�n nem volt felemel�, �pp ellenkez�leg. Teljesen elment az �tv�gyam, �gy hamar elhagytam az asztalt, s fels�t�ltunk Merlinnel a szob�mba.

- Tehetek m�g �rted valamit, fens�g? – K�rben�ztem a szob�ban, amely most m�r �gy n�zett ki, mintha nem tomboltam volna v�gig a f�l napot benne. Sz�p munka volt, b�r ezt sosem vallottam volna be Merlinnek. Egyetlen szolga sem �rdemel dics�retet, ez az � k�teless�g�k.

- Holnap ne l�gd el a napot, �s csin�lj meg mindent �jra rendesen! Itt minden rendetlen �s a csizm�im is ugyanolyan koszosak, mint voltak. Egy�ltal�n csin�lt�l te valamit? Annyival jobb szolg�t is tudn�k tal�lni, mint te! Mert te hasznavehetetlen vagy! Csak jobbat tal�ln�k helyetted! – Csak a szok�sos b�cs�sz�vegemet mondtam el, Merlin azonban fel�m fordult, s fennhangon megsz�lalt.

- Tudod mit, te bunk�? Akkor keress egy m�sik szolg�t, mert �n lel�pek! Megcsin�ltam mindent, de neked semmi nem j�! Tudod mit? Csin�ld meg magadnak, akkor biztos j� lesz! Vagy v�rj csak… Te semmit nem tudsz magadnak megcsin�lni! – Ism�t sz� n�lk�l t�rtem, hogy megal�zzon, �s v�gt�zzon el, mintha � lenne a herceg, mintha JOGA lenne ezt tenni velem. Semmi JOGA nincs! Nekem k�sz�nheti, hogy �l! Annyiszor megmentettem, pedig azt�n � egy SENKI. B�RKI tudn� helyettes�teni! B�RKI!

Az egyetlen gond ezzel csak az volt, hogy minden szavam hazugs�g volt.

Nem mentem Merlin ut�n, m�r annyiszor megal�ztam magam el�tte. Nem, nem �s nem! T�bbet nem fogom! �n vagyok a herceg!

F�l �r�val k�s�bb Gaius ajtaj�n kopogtattam, amelyet csak egy �t perc ut�n nyitott ki maga Gaius.

- Fels�g, mit tehetek �n�rt? – k�rdezte al�zatosan, ahogy a szeretett Merlinj�nek is kellene viselkednie velem.

- Merlint keresem – mondtam t�rgyilagosan.

- M�r alszik, Fels�g, de fel�breszthetem, ha az �hajtja. – Elgondolkodtam. Mit mondan�k neki? Milyen �llapotban lenne? Hogy n�zhet ki nem a szok�sos ruh�iban? Vagyis nem, arra nem gondoltam…

- Nem sz�ks�ges. K�rem, mondja meg neki, hogy holnap reggel szeretn�m a szob�mban l�tni, �tra k�szen, �s nem �rdekel, mit mondott kor�bban. J� �jszak�t! – v�laszt nem v�rva s�t�ltam vissza szob�mba.

Nem sokat aludtam az �jszaka folyam�n, tekintve, hogy egy bizonyos szem�ly nem b�rt nyugton hagyni. Merlin. B�r lehet, csak az igazs�g f�jt… de mi�rt lett volna igazs�g abban, amit mondott? Nem vagyok t�k�letes, de az�rt sokkal jobb vagyok az �tlagn�l. Jobbnak kell lennem, k�l�nben mi�rt lenn�nek h�s�gesek hozz�m.

Mondjuk most is Uther kir�lyhoz h�s�gesek, �n csak a herceg vagyok, aki egy napon �tveszi a hely�t, megh�zasodik mindennem� �rzelem n�lk�l – az undort �s gy�l�letet lesz�m�tva -, �s mindenhogy �l, csak boldogan nem. Mert nem hiszek a boldog v�gekben, f�leg, ha a j�v� m�r k�be van v�sve sz�momra. Nincs v�laszt�som, nincs menekv�sem. �s ez meg�rj�t.

Az ablakb�l n�ztem a felkel� Napot, mikor kopogtattak az ajt�n. Egy halk ’gyere be!’-t k�vet�en Merlin l�pett be a szob�mba. Nem volt sz�ks�ges odan�znem, m�r ismertem �t. Igaz�b�l �t ismertem legjobban ezen a vil�gon, �s ez csak m�g tov�bb rontott am�gy is sz�nalmas hangulatomon.

- H�rom hetes t�r�ra indulunk ma, Merlin. – Nem n�ztem r�, nem akartam.

- Hova? Mi�rt? – k�rdezett kiss� idegesen.

- El. Csak. �s nincs v�laszt�si lehet�s�ged. – T�m�r. T�l t�m�r, parancsol�.

- Mit k�sz�tsek �ssze a Herceg�rnak? – Ahogy a hercegurat kihangs�lyozta, kir�zott a hideg.

- A cs�p�s nyelvedet semmik�pp, k�l�nben saj�t kardommal fogom kiv�gni – v�gtam vissza. – F�l �ra m�lva legyenek minden k�sz.

- J�nnek m�sok is?

- Csak te �s �n, �gyhogy csak egy lovat k�sz�ts ki.

- �rtettem – mondta, majd magamra hagyott a szob�ban.

K�r�lbel�l a Merlinnek kiszabott id� lej�rta ut�n magamhoz vettem a kardom, �s elindultam kifel�. Szolg�m m�r ott �llt a felszerelt l�val, �s a sz�ks�ges felszerel�ssel a nem is tudom, mihez.

Mi�rt is megy�nk t�r�zni? Mi�rt viszem �t magammal? Nem l�nyeges. Csak el akartam t�nni az udvarb�l.

- Indulhatunk, Merlin! – Megfogtam a l� kant�r�t, �s elkezdtem vezetni, Merlin pedig d�bbent arccal s�t�lt mellettem.

- Mi�rt nem a lovon �lsz? – k�rdezte meglepetten.

- Nem akarlak h�trahagyni. Majd k�s�bb mindketten felsz�llunk. Am�gy sem sok�ig vissz�k a lovat, csak az erd� hat�r�ig.

- �rtem.

- Rendben.

Merlin hallgatag volt. M�g az �tlagosn�l is jobban, �s ez zavar� volt.

- Merlin.

- Igen, Uram? – Ism�t az a hangs�ly.

- Ne h�vj �gy! – kiab�ltam r�, majd megr�ztam a fejem. – Itt hagyjuk a lovat. Gondoskodj r�la, hogy legyen elegend� zab sz�m�ra. A patak itt van a k�zelben, �gy nem lesz sz�ks�g v�zre.

- De hiszen nem is sz�lltunk fel r�! – panaszkodott Merlin.

- Majd visszafele. De most igyekezz, nem akarok napnyugtig itt vacakolni a lustas�god miatt. – Egy �jabb haragos pillant�s volt a v�lasz, miel�tt munk�hoz fogott volna.

A nap h�tral�v� r�sze csendben telt. Csak a l�pt�nk zaja t�rte meg a v�gtelennek t�n� csendet. Bevallom, nagyon �r�ltem, mikor l�ttam, hogy a Nap k�sz�l lesz�llni.

- Itt meg�llunk. Gy�jts f�t, �s gy�jts t�zet, miel�tt r�nk s�t�tedik – utas�tottam Merlint, aki vett p�r nagy leveg�t, miel�tt elindult volna beszerezni a sz�ks�ges alapanyagokat. �n k�zben elindultam egy kisebb vad�szatra, hogy legyen mit enn�nk. Mivel ilyenkor m�r apr�bb �llatok nincsenek kint, �gy a k�zeli patakhoz mentem halat fogni.

T�l nagy volt a csend. Hi�nyzott… hi�nyzott Merlin hangja. Csak erre tudtam gondolni, mik�zben vittem vissza a frissen fogott halakat a r�pt�ben fel�ll�tott t�borunkhoz.

- Hoztam vacsor�t – k�z�ltem b�szk�n Merlinnel, aki csak b�lintott egyet, majd dobott m�g p�r f�t a t�zre.

- Merlin, �n… egy herceg sosem k�r bocs�natot, de nem volt helyes t�lem, ahogy tegnap viselkedtem. Most pedig, s�ss�k meg a halat, �s t�rj�nk nyugov�ra – z�rtam r�vidre a besz�lget�st; nem akartam hallani semmit, sem az �nel�g�lt vigyor�t l�tni, amely val�sz�n�leg most ki�lt arc�ra.

- K�sz�n�m – suttogta, mire elkerekedett a szemem. Ezt nem v�rtam, egy�ltal�n nem v�rtam, hiszen… csupa rosszat gondol r�lam. Te j� �g, hova lett a m�r-m�r bek�pzelts�ggel egyenl� �nbizalmam?

- Mindegy.

Miut�n befejezt�k a vacsor�t, Merlin „meg�gyazott” nekem, majd lekuporodott a t�z mell�, m�g �n befek�dtem a meleg ruha al�. Ism�t gondolkodtam, hogy mekkora csal�d�s lehetek Uther szem�ben, hogy mi�rt kellett mindennek �gy alakulnia, hogy mi�rt nem tudom k�z�ns�ges szolgak�nt kezelni Merlint… Merlin.

- Gyere, fek�dj ide, m�g megfagysz nekem �jszaka! – sz�ltam neki, majd felemeltem a ruh�t, jelezve, komolyan gondolom, amit mondtam.

- Komolyan mondod? – k�rdezte kiss� remegve.

- Igen, gyere, nehogy megf�zz! – Merlin v�g�l fel�llt a t�z mell�l, s beb�jt mell�m, s elfordult t�lem. H�t persze, ez term�szetes. – J� �jszak�t, Merlin! – suttogtam, majd becsuktam a szemem. Merlin egyre egyenletesebb� v�l� l�legz�s�re aludtam el, an�lk�l, hogy b�rmi rosszra gondoltam volna k�zben.