Elátkozott üdvösség, leszálló megváltás

1. fejezet

Üdvösség

Védelem/óvás a bajtól, veszteségtől, pusztulástól vagy kockázattól

Itachi tudta, hogy be fog következni. Sasuke tervei valahogy mindig olyan átlátszóak voltak: öccse megtalálja őt, majd addig harcolnak, míg ő elkerülhetetlenül meghal. Itachi eltakarta száját, ahogy gyengén köhintetett, miközben másik kezével elővett egy pirulát a zsebéből; a gyógyszer keserű volt, de enyhítette a fájdalmat és csak ez számított. Kizárólag Sasuke keze által halhat meg, nincs más lehetőség. Testvére nem jöhet rá az igazságra, sem arra, hogy ez a harc sokkal több volt, mint testvér-testvér ellen küzdelem; úgy is fogalmazhatnánk, hogy Itachi gondosan megtervezett színdarabja végre elérkezett a nagy bemutatóhoz.

A férfi gondolatait félbeszakította a közeli bokrok susogása, s, mikor a hang irányába fordult, meglátta Uzumaki Narutot, korábbi célpontját. Vörös szemei lassan végigmérték a másikat, majd megállapodtak annak kék szemein. Figyelte, ahogy Naruto arcvonásai drasztikusan megváltoznak; meglepetésből dühvé szinte egy szempillantás alatt.

- Nyugalom, Naruto-kun, csak beszélni szeretnék veled.

Naruto ajka mosolyra görbült, és Itachi küzdött a kényszerrel, hogy vigyorogjon; Naruto nem volt szüksége ösztönzésre, különösen most.

- Beszélni? Majd adok én neked valamit, amiről beszélhetsz. – Uzumaki rohanva indult meg felé, Itachi mégsem mozdult egy tapodtat sem. A Naruto tenyerében formálódó Rasengan sistergett és a chakra visszaáramlott a testébe, ahonnan eredt. Itachi Naruto szemeibe nézett, meglepődve tettén; alig pár méterre voltak egymástól, s most lett volna Naruto számára a legnagyobb lehetőség, hogy elintézze az Akatsuki tagot.

- Hazug vagy.

Itachi ösztönösen aktiválta a Mangekyout. Naruto képtelen volt félrenézni, így mindketten egy emlékbe kerültek. Itachi közömbösen állt, miközben fiatalabb énjét figyelte, aki a Harmadik Hokage előtt térdelve könyörög, hogy bűne maradjon rejtve Sasuke elől.

Itachi az elméjére koncentrált, megpróbálta kirángatna magukat a fájdalmas emlékből, ami sikerült is; ismét mindketten a való világban voltak. Naruto a férfi mellkasának csapódott a Mangekyou csapásától, amely az elméjét érte. Pár pillanat szapora légvétel volt az egyetlen dolog, amely megtörte kettejük közti csendet. Aztán Naruto megszólalt:

- Coup d'état? Hogy tudták… hogy voltál képes…?

Itachi körültekintően figyelte Narutot; egy pillanat alatt minden terve kudarcba fulladhat. Mi történt azzal a tizenhárom éves idiótával? Hogy volt képes Naruto összerakni a történések darabjait ilyen könnyen – és ilyen rövid idő alatt? Itachi jegesen nézett Narutora, aki mélyen elmerülve gondolataiban pásztázta a földet. Ha bármelyikük is megmozdulna, hozzáérne a másikhoz, és Itachi tudta, hogy akkor el kéne mennie, mielőtt valami szükségtelen dolog keresztülhúzná számításait. A mai napon ő meg fog halni, és átadja az Uchiha klán örökségét Sasukének.

Itachi mégis megmozdult, de egy gyengéd érintés a köpenyén keresztül megállította. Megfordulva látta, hogy Naruto őt nézi könnyes szemekkel. Itachi szíve annyira meggyengült a sós könnyek látványára, melyek végigfolytak a fiú arcán, hogy meg sem próbálta megtörni a szemkontaktust, amit Naruto vett fel vele. Furcsa volt olyan bánatnak az okának lenni, amely nem a tetteiből és azok következményeiből ered, hanem a helyzetből, mely azokhoz a tettekhez vezettek.

- Még sosem képzeltem el, hogy ilyesmi – ilyen borzasztó dolgot – csak úgy eltitkolnak, egyetlen ember szenvedésévé tesznek.

Itachi nem jutott szóhoz. Naruto úgy látta őt, mint szenvedő?

- Sosem voltam valami okos, Itachi, de még én is felismerem az igazságot, mikor látom. Az Uchihákét pedig csak még könnyebb felismernem; biztosan te is tisztában vagy a Kyuubi múltjával Madarával.

Naruto mindig is lenyűgözte őt; olyan volt, mint egy vadállat: teljes mértékben kiszámíthatatlan. Természetesen ismerte Madara történetét; a férfi folyamatosan arról fecsegett, hogy miként idézte meg és irányította a Kyuubi no Kitsunét, és mennyire meglepődött, hogy a róka chakrája automatikusan megvéd minden Uchihát, hogy képesek legyenek irányítani őt.

- Miért vállaltad, hogy elviszed a balhét?

A kérdéstől végre Itachi leült a szőke fiú mellé. Annyiszor kérdezték már őt az Uchiha mészárlásról, de mindig csak az okokról. A felelősségvállalás új volt.

- Hogy megvédjem Sasukét; jobb neki, hogy egy olyan történetet hisz el, amelyet én találtam ki. Megölné a lelkét, ha tudná, hogy minden, amit tett, és minden, amit én tettem érte már régen ki volt tervelve. Még a halálom is pontosan úgy fog lezajlani, ahogy azt én akarom, nem pedig az ő akarata szerint.

Itachi minden sejtjében érezte, ahogy Naruto őt figyeli. Normális esetben az emberek elfordítják tekintetüket róla, félve, hogy a Sharingan hálójába kerülnek; de Naruto nyilván már nem tekint rá veszélyforrásként.

- Nem szeretném, hogy Konohát hibáztassa – folytatta, szemével a földet pásztázva. – Sasuke olyan, aki szorosan kapaszkodik az érzéseibe – már kisgyerekként is nehezére esett leszokni valamiről. Ez lényének egy része, és én túlságosan szeretem a falut ahhoz, hogy hagyjam neki elpusztítani.

Csendben ültek, míg Itachi megérezte.

- Elkezdődött, Naruto-kun; a végső felvonás.

Naruto összerezzent, majd bólintott.

- Maradj itt.

Itachi Narutot figyelte, aki rá mosolygott, ahogy megszüntette a Kage Bunshint, s eltűnt egy füstfelhőben. Még, ha ő is csak egy klón volt, akkor is össze volt kötve az eredeti énjével. Ismét köhögött, a vér pedig kiszivárgott fogai közül, s beborította kezét. Mint egy ironikus kép az életéről, ahogy a vér összegyűlt fehér tenyerében. Vérvörös a szinte hófehér vásznon.

Nem sokkal később a kissé kimerült Naruto visszatért; az igazi ezúttal. Itachi felnézett, közben pedig hagyta, hogy ujjain végigcsordogáljon az összegyűjtött vér. Figyelte, ahogy Naruto szemei követik a vércseppek útját, mielőtt visszatértek volna az arcára szomorú kíváncsisággal telve.

- Egyedül vagyok. Sikerült elszöknöm, és helyettesítenem magam egy klónnal. Itachi, segítségre van szükséged. Még, ha nem is szándékosan, de megmutattad nekem a hazugságaidat… segíteni akarok.

Naruto kinyújtotta karját, mintha arra várna, hogy Itachi belekapaszkodjon.

- Kérlek, Itachi… tudom, hogy nem menthetem meg Sasukét, de téged igen.

Itachi elgondolkodott ezeken a szavakon, mielőtt félrelökte volna Naruto kezét. A férfi látszólag minden gond nélkül felállt, de belül küzdött a kényszer ellen, hogy köhögjön. Ha egyedül lett volna, valószínűleg újabb pirulát vett volna be, de így, hogy Uzumaki ott volt… nem tehette magát még szánalmasabbá.

- Nem vágyom az üdvösségre, Naruto-kun; pusztán meg akarom védeni, ami a klánomból maradt. És, hogyha most megbocsátasz-

Itachit félbeszakította a köhögésroham, amelyet korábban megpróbált visszatartani, és a vércsepp, amely végigfolyt a kezén, nagyon súlyosnak tűnt.

- Kérlek, Itachi…

Itachi nyögött, s kivett egy újabb pirulát a zsebéből, melyet véráztatta kezével a szájába tett, s lenyelt.

- Most már muszáj mennem; ha véghez akarom vinni a tervem, szükségem lesz minden chakrámra. Sayonara, Naruto-kun, örülök, hogy lehetőségünk volt beszélt. Utolsó kívánságomként, kérlek, ne mondd el senkinek, amit megtudtál az Uchiha klánról, sem azt, hogy egyáltalán találkoztunk. Nagyon hálás lennék.

Itachi teste varjakká változott, melyekhez oly gyakran hasonlították őt. Még utoljára azért megengedett egy mosolyt, mikor látta Naruto arcán végigfolyó friss könnycseppeket.

- Nem, mintha egy halott ember hálája bármit is érne…

Behunyta a szemét, s a klón eltűnt.

Naruto elfojtotta magában a kitörni készülő gyötrelmes kiáltást, s vakon elkezdett rohanni. A magasban felhők gyülekeztek, amelyek azt súgták neki, hogy ott harcolnak az Uchiha testvérek.

Naruto valójában nem volt olyan hülye, mint, ahogy a legtöbb ember gondolta; igazából elég sokat tűnődött azon, vajon miért nem fogadják el a tényt, hogy nem volt idióta. Néhány dolog, amit a múltban mondott, tette ilyenné; ha bárki más lett volna, a gyanú megszűnt volna. De, mivel Narutoról volt szó, így idiótaként kezelték, és ez a közvélemény még az idő alatt sem változott meg, míg ő Jiraiyaval edzett.

Valóban Jiraiya volt, aki egy kis józan észt és tudást vert belé; az edzési módszererei nem csak a chakra kapacitásra, de az agyi kapacitásra és képességre is kiterjedtek. Naruto képes volt átlátni komplex problémákat és stratégiákat kitalálni, amely igen hasznosnak bizonyult; lehet, nem volt olyan briliáns, mint Shikamaru, de még mindig jobb volt az átlagos Shinobiknál.

Mikor Naruto visszatért Konohába, úgy döntött eltitkolja ezt a rejtett erejét; ha Konoha preferálta a Jinchuurikit, mint ügyetlenkedő idiótát, és nem voltak hajlandók kinyitni a szemüket, hogy meglássák az embert a maszk mögött, akkor neki aztán mindegy. Az egyetlen, aki nem becsülte alá Narutot, sőt, túl is értékelte erejét, az érdekes módon az Akatsuki volt.

Habár, úgy gondolta, ez azért volt, mert a küldetésük volt, hogy őt elkapják, és a célpont alábecsülése végzetes következményekkel járhat, különösen úgy, hogy az Akatsukit elég szűk pórázon tartotta a vezérük. Komolyan, annak az embernek volt valami baja…

Volt elég esze, hogy meghátráljon, mikor az Amaterasu – sosem fogja elfelejteni a fekete lángokat – körülölelte a környező területeket. Nem sokkal később egy hatalmas villám csapódott be a „Kirin” jutsu következtében (egy oximoron, tekintve, mekkora pusztítást okoz a jutsu), majd egy hatalmas törés keletkezett, mikor az elektromos kisülés elérte a földet.

Aztán Naruto meglátta Itachi ütőkártyáját. A hatalmas teremtmény (Narutonak fogalma sem volt minek is hívja) gyönyörű, de egyben szörnyen ronda is volt. A fiú behunyta szemét, imádkozva, hogy a lény képe tűnjön el elméjében. Furcsa volt, hogy képes volt elviselni a gyűlölt Kyuubit, egy ilyen technikától pedig megretten.

Mikor a teremtmény eltűnt, Naruto szíve a torkában dobogott. Tudta, hogy ez azt jelentette, hogy Itachi meghalt, de egyszerűen képtelen volt elhinni; nem engedhette, hogy ismét valaki (egy ártatlan ember) elenyésszen a sötétben.

Habár szíve szerint a csata helyszínére futott volna, Naruto türelmesen várt. Tudta, ha most odarohan, s Sasuke meglátja, a dolgok könnyen katasztrofálisan alakulhatnak. Igazából nem volt benne biztos, hogy képes lenne szembekerülni a fiatalabb Uchihával, tudva, hogy akit annyira gyűlölt (az agya így helyettesítette a „akit megölt” kifejezést), aki elárulta Konohát, nem volt más, mint egy hihetetlenül tehetséges színész.

Naruto kapcsolatot teremtett klónjával – ez is olyasmi volt, amit Jiraiya tanított neki abban a három évben, míg távol volt Konohától. Nem, mintha bárki is tudta volna mesterén kívül, mit is tanult Naruto -, így tudomást szerzett arról, hogy Tobi és Zetsu Sasukéért mennek. A fiú tudta, hogy muszáj tennie valamit, amilyen gyorsan csak lehet.

Utálta magát érte, de használnia kellett a Kyuubi chakráját. Ez volt az egyetlen mód, hogy érezze környezete chakráját, anélkül, hogy ő maga lelepleződne. Megdöbbenve hőkölt hátra, mikor megérezte, hogy egy Uchiha sétál a csata színterére, majd négykézlábra ereszkedve mászott közelebb, mintha csak egy állat lenne. Kék szemei elkerekedtek, mikor látta, hogy Tobi kinyújtja kezét Sasukének.

És, pont úgy, mint Itachi korábban, Sasuke is ellökte a felé nyújtott kezet, hogy önerejéből álljon fel. Arca sápadt volt, szemei elkerekedtek; határozott jeleit mutatta a sokknak, amin az ifjabb Uchiha keresztülment. Naruto azon tűnődött, vajon tisztában volt-e vele, hogy a három megmaradt tagja az Uchiha klánnak azért gyűlt össze, hogy ezt a számot egyre csökkentsék le.

Az Uchiha – Naruto hallotta, ahogy a Kyuubi a férfi nevét ismételgeti: Madara – átkarolta fiatalabb rokonát, majd eltűntek. Klónja informálta őt helyzetükről, mire Naruto idegesen átkozódott. Három perce maradt csupán.

A fiú, anélkül, hogy idejét vesztegette volna, kitört a bokrok takarásából, s egyenesen Itachi vérben úszó testéhez rohant. Nem vesződött azzal, hogy ellenőrizze a légzését vagy szívverését (habár szerette volna, ha mindkettőt érzékelné), helyette kisebb nehézségek közepette a karjai közé húzta a férfit. Mikor Naruto felállt, Itachi testének súly lehúzta őt, s visszaesett a térdére.

Egy perc.

Naruto behunyta szemét a fájdalomtól, amit a lábában érzett, mikor megpróbált felállni anélkül, hogy kezeit használta volna. Korábban nem vette észre a karcolásokat – melyeket valószínűleg a bokrok okoztak -, most azonban szörnyen csíptek.

Harminc másodperc.

Végre állt, és csak ez számított. Kezei összeértek, s megkönnyebbülten sóhajtott, mikor érezte, hogy teste egyre könnyebbé vált. Naruto balra fordította fejét, s beszívta a levegőt, felkészülve a szédülésre, amely ezt a mozdulatot követi. Lábai saját ütemre mozogtak, ahogy irányították a gömböt, amiben voltak. Ahogy Naruto használta a Hiraishin no Jutsu általa fejlesztett változatát, egy kívülálló számára csak egy sárga villanásnak tűnhetett. Míg a helyzetükre koncentrált, nem volt szükség a Kunaira, melyet édesapja használt.

Naruto az utolsó pillanatban megfordult, s lábaival földet ért. Még sosem használta igazán a Hiraishint korábban, és Jiraiya nem fejezte be a tanítását; legalább is úgy fogalmazott, hogy addig nem fogja, míg le nem csitulnak a dolgok kicsit. Két mélyedés jelezte a helyet, ahol landoltak. Naruto korábbi tartózkodási helyük felé fordult, s elégedetten konstatálta, hogy elég messze voltak tőle.

Naruto lefektette Itachi testét a földre, s végre ellenőrizte a légzését. Szemei elkerekedtek, mikor nem érzett semmit, bár reménykedett, hiszen az ember még élhet egy ideig, ha a szíve még ver. Mikor ujjait Itachi nyaki ütőerére – majd csuklójára is a biztonsági kedvéért – helyezte, majdnem felsírt a pulzus hiányától.

Tudta, hogy elektromossággal ismét elérhetné, hogy verjen a szíve, de ő szél elemű volt; annak pedig semmi hatása nem lenne az Uchiha szívét tekintve.

- Mit csináljak?

Naruto felemelte kezét, mikor hőt érzett az ujjhegyein. Szemei elkerekedtek a ropogó vörös szikrák látványától. Csak egyetlen dolog okozhatta ezt. Ujjait egymásnak támasztotta, nem törődve az enyhe szúrással, melyet a szikrák okoztak, mikor a bőréhez értek, majd mindkét kezét Itachi szívére helyezte, remélve, hogy ennyi elég lesz.

- Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek – kántálta Naruto lélegzetvisszafojtva, majd csökkentette a nyomást, mielőtt megismételte volna ismét; majd még ötször két másodpercenként.

Ekkor jutott végre eszébe az elsősegély nyújtási kiképzés, amelyre Kakashi kötelezte őket, nem sokkal azután, hogy visszatértek az első C szintű küldetésükről a Hullámok országából. Levegőt kellett juttatnia Itachiba, és ezt csak szájon át volt lehetséges.

Bárki azt gondolná, hogy Naruto ebben a helyzetben vagy nevetne, vagy undorodna – különösen, hogy egy másik férfival kellett ilyesféle kontaktust teremtenie -, de őszintén szólva őt egy cseppet sem érdekelte ez. Ha pedig ezzel megment egy életet, már megérte, úgyhogy vett egy mély levegőt, mielőtt befújta volna Itachi tüdejébe. A szikrák hangosan ropogtak, ahogy befogta Itachi orrát, azok pedig hozzáértek arcához. A befújás után Naruto visszatért a férfi mellkasához, majd ismét a lélegeztetés következett, mintegy rutinszerűen.

Naruto úgy érezte, össze fog omlani; minden pozitív megerősítés nélkül próbált feléleszteni egy embert. Legbelül tudta, hogy már túl régóta próbálkozott; Itachi már elment. A szikrák hatalmas mennyiségű energiát bocsátottak ki, a szúrás pedig még erősebb lett; mintha azt akarná mondani, hogy ne adja fel. Könnyes szemmel ugyan, de még egyszer megpróbálta. Kezeivel elég erősen vágott rá Itachi mellkasára, hogy a férfi körül megrepedt a föld. Mikor semmi nem történt, Naruto hátat fordított az élettelen testnek, s szabad folyást engedett könnyeinek. A szikrák megszűntek, furcsa pattogó hangot hagyva maguk után. Ekkor történt, hogy a fiú meghallotta a szaggatott légvételt.

Naruto megpördült, s száját eltátva meredt az előtte fekvő férfira. Itachi mellkasa szabálytalan ütemben, de fel-le mozgott. A fiú összegyűjtötte magában az információkat, amelyeket Tsunade, Jiraiya és Sakura mondott neki az orvosi ninjutsukkal kapcsolatban. Habár nem tudott sokat, azért remélte, ennyi is elég lesz; még, ha csak az alapokat tudja, akkor is több chakrát tud beleáramoltatni, mint a legtöbb orvos, s ez volt az ő előnye.

Naruto a főbb szervekkel kezdte, hagyta, hogy a chakrája bevonja a tüdőket, a szívet és az agyat. Ismét szúrást érzett kezében, s lepillantva látta, hogy a vörös chakra visszatért. Úgy tűnt, a Kyuubi ismét segíteni akart, úgyhogy Naruto hagyta, hogy a chakra irányítsa a kezét, mely ezután elkezdte beburkolni Itachi testét.

A férfi izmai megrándultak a démoni hatástól, de Naruto már túl messzire ment, hogy csak úgy meggondolja magát. A helyzet olyan volt, mintha pengeélen táncolt volna, élet és halál közt egyensúlyozva.

Habár a chakra hozzá tartozott, nem volt hatalma fölötte, így csupán figyelte a gyógykezelést, amiben Itachi részesült. Azonban volt egy következmény, amellyel Naruto is tisztában volt: A Kyuubi chakrája DNS-t használ a sérült sejtekhez, ezzel elpusztítva őket, mielőtt felgyorsította volna az új sejtek növekedési folyamatát. Habár ez volt a legjobb megoldás ilyen súlyos sérülésnél, ezzel megrövidítette Itachi sejtjeinek életét. Naruto tudta, hogy ez egyáltalán nem nagy ár, azonban nem volt biztos benne, hogy ez az egyetlen mellékhatás, amivel az Uchihának számolnia kell.

 Naruto érezte a hőhullámot, ahogy a Kyuubi chakrája visszahúzódott, majd elvesztette az eszméletét. Utolsó gondolatai Itachi hogylétére körül forogtak.

救うもの

Már sötét volt, mikor Naruto felébredt. Első dolga volt ellenőrizni az Uchiha mellkasát, valamint a légzését. Úgy tűnt, az Uchiha alszik – vagy nincs eszméleténél -, de máskülönben jól volt.

Közel egy órába telt a fiú számára, de végül sikerült tüzet gyújtania. Elővette a vészszükségre csomagolt élelmét, melyet még a küldetés kezdete előtt kapott. Magában közben eltűnődött, vajon klónja lebukott-e, és, hogy milyen következményekkel kell szembesülnie, mikor visszatér Konohába.

 Mert lesznek következmények. Feltámasztani egy S-szintű körözött ninját, aki feltehetőleg rád pályázik, (ne is említsük azt a szervezetet, amelyet az az őrült vezetett, aki uralni akarta a világot) egyáltalán nem olyasminek tűnt, amire a tanács vágyott.

Naruto meghozta a döntését abban a pillanatban, mikor látta Uchiha Itachit, az ANBU kapitányát, könyörögni a Sandaimenek, hogy ne fedje fel annak az éjjelnek az eseményeit öccse előtt. Akkor realizálódott Narutoban Sasuke árulásának súlya – és a tény, hogy az az Uchiha sosem fog visszatérni.

Ez az Uchiha viszont elérhető közelségben volt. Naruto sosem volt olyan fajta ember, aki támogatás nélkül hagy ártatlan embereket, s ez alól nem tesz kivételt Itachival sem. Támogatni fogja. Narutonak nem jutott eszébe bátrabb ember. A férfi képes volt mindent feladni – még az életét is – a testvéréért. Sasukénak fogalma sem volt arról, milyen szerencsés volt, hogy ott volt neki Itachi.

A férfi ekkor felnyögött, Naruto pedig odasietett hozzá, rettegve, hogy meghalhat. Itachi szemei lassan kinyíltak, s kissé homályosan, de Narutora pillantott.

- Sosem hittem volna, hogy a halál ilyen sötét lesz…

Hangja kissé érdes volt, alig hallható, Naruto mégis meghallotta őket. Szó nélkül megragadta Itachi kezét, hagyva az Uchihának, hogy ismét hozzászokjon az élethez. Itachi szemei most már tágra nyíltak, Naruto pedig elfojtott egy nyögést; mindkét szeme gyöngyház kék színben tündökölt. Beharapta száját, elhallgatva, míg Itachi nem állt készen. Naruto emlékezett a Végzet völgyi csata utáni ébredéskor milyen zavart volt; az pedig, hogy a nővérek köréje sereglettek egyáltalán nem segített.

Jó pár perc eltelt, míg Itachi tekintete kitisztult, szeme színe is sötétebbé vált. Rápillantott Narutora, s összerezzent.

- Hogy haltál meg?

Naruto meg akarta ütni a férfit, de tudta, az nem épp a legokosabb ötlet lenne. Persze logikus feltételezés valakitől, aki azt hiszi, halott, de attól még miért lenne Naruto a halálban is vele? Pontosan mi is ölhette volna meg ez idő alatt?

- Sehogy. És te sem.

Az, hogy Itachi olyan védtelenül nézett ki, teljesen felkészületlenül érte Narutot. Itachi leengedte az őt körülvevő falakat, s olyan oldalát mutatta meg, amelyet bárki is láthatott volna (leszámítva az anyukáját és Sasukét még fiatalabb korában).

- Nem vagyok… halott?

Naruto bólintott, mire Itachi visszahanyatlott, beverve fejét a földbe.

- Most gyógyítottalak meg! – szisszent fel Naruto, s gyengéden felemelte Itachi fejét, remélve, hogy ez az őrült nem szerzett több sérülést. Gyengéden masszírozna kezdte a koponyáját, mikor Itachi megszólalt.

- Miért nem vagyok akkor beteg? Ha nem a harcban haltam volna meg, akkor is halott lennék. Nem vettem be egyetlen szem gyógyszert sem a csata kezdete óta, és anélkül nem tudok élni, szóval meghaltam.

Naruto a szemeit forgatta; úgy tűnik ez egy közös vonás volt mindkét testvérben, ez a makacs hajthatatlanság.

- Higgy nekem Itachi, nem vagy halott. Röviden el fogom magyarázni, mivel biztos vagyok benne, hogy most inkább aludnál. Gyakorlatilag meghaltál, de a Kyuubi segített visszahozni téged.

Itachi élettelen tekintete ismét találkozott Narutoéval, mielőtt gépiesen bólintott.

- Nos, ez nem volt a tervben.

Naruto mást nem tudott tenni, mint bólintani, ahogy figyelte Itachit visszasüllyedni az eszméletlenségbe.

救うもの

Itachi gépiesen látott munkához, miután felébredt. Levakarta a koszt, illetve kigőzölte ruhájából a rászáradt vért, majd talált egy nyulat, amit még feltételezhetőleg Naruto ölt meg előző éjjel. Újra megrakta a tüzet, s megfőzte a nyulat, míg tökéletes nem lett; ekkor kétfelé osztotta.

A férfi mindent megtett, hogy lefoglalja elméjét. Ha engedte volna magának, hogy gondolkozzon, megérezte volna az ürességet, amit a Sharingan hagyott, miután átadta Sasukénak. A megállapodást, amit Susanooért között a szeméről szólt (végül is, mihez kezd egy halott ember a Sharingannal). Sasuke megkapta a Mangekyout és az Amaterasut is. Az utóbbi úgy lett módosítva, hogy működésre lépje Madara chakrájára, ugyanis, ha a férfi eljutna Sasukéhoz, akkor nagy esély lenne rá, hogy Itachi múltja lelepleződik, s, ha Sasuke rájönne az igazságra…

Volt egy pont, ahol Itachi elgondolkodott azon, hogy itt hagyja Narutot, s megöleti magát, azonban a fiú lekötelezettjévé tette. Itachi nem tudta, hogyan sikerült ezt kiviteleznie – hiszen azt mondta neki, hogy meghalt -, s abban sem volt biztos, hogy a betegsége megszűnt-e, de biztosra vette, hogy Naruto hálás lenne, ha maradna.

Nem sokkal később Naruto is felébredt, s, amint kitisztult az agya, egyből odanézett, ahol Itachi feküdt, majd tekintetük találkozott a tűz fölött.

- Tessék – mondta nyugodtan Itachi, s felé nyújtotta a nyulat, amit Naruto el is fogadott, s nem sokkal később már jóízűen falatozott.

- Köszönöm.

Furcsa csend ereszkedett közéjük, amely Itachinak egyáltalán nem tetszett.

- Miért… hogyan…?

Naruto lenyelte az utolsó falat húst, majd gondosan a földre helyezte a fa tálcaszerűséget.

- Mikor az a… lény eltűnt, tudtam, hogy haldokolsz. Korábban nem fogadtad el az ajánlatomat, de nem hagyhattalak meghalni. Volt ott egy másik Uchiha is, akit a Kyuubi Madarának hívott, ő elvitte Sasukét, mielőtt a konohaiak odaértek volna. Nekem sikerült ide teleportálnom magunkat a Yondaime híres Hiraishin Ninjutsujának egy változatának segítségével, még mielőtt a többiek odaértek volna.

Naruto képtelen volt belenézni Itachi szemébe, mely most elkerekedett a döbbenettől. A Sharinganhoz volt hozzászokva, azzal azonosította Itachit, de látni az üres arcát a szokásos vörös szemek nélkül, sokkal jobban megrémisztette Narutot, mint bármi más. A Sharingan állandó volt az életében, míg ezek a szemek, ezek az azonosíthatatlan íriszek, nem.

- A szíved – nem vert… nem lélegeztél… nem tudtam – Naruto nem bírta folytatni, csak az járt a fejében, hogy majdnem elvesztette a vele szemben ülő férfit. – Kyuubi segített nekem… neki köszönhetően vagy életben. Ha nincs tudomásod más mellékhatásról, akkor az egyetlen negatív következménye ennek az élettartamod kismértékű csökkenése a sejtregeneráció miatt. Nem olyan rossz, de tényleg, még csak nem is érzel semmit.

Itachi lepillantott a kezére.

- Szóval tényleg élek. – Itachi felemelte fejét, s egyenesen Naruto szemébe nézett. – Sasuke valószínűleg már mindent tud. Madarát nem olyan könnyű átverni, s biztosan sejtette, hogy megpróbálok valami ehhez hasonlót… biztonságban van a klónod?

Ha Naruto furcsának is vélte Itachi normális viselkedését „halála” után, nem mutatta neki semmi jelét; csupán megnyitotta a klón és közte lévő csatornát, hogy megbizonyosodjon klónha biztonságáról.

- Mit fogok most csinálni, Naruto?

Naruto pislogott a formális megnevezés elhagyása miatt, mégis elmosolyodott.

- Gyere haza, Itachi. Kell lennie valami bizonyítéknak, valaminek, ami bizonyítja az ártatlanságod Tsunadenak és a falunak. Csak kérlek… ne halj meg ismét. Tudom, nem állunk közel egymáshoz, de, mikor láttam, amit láttam, rájöttem, hogy téged kellett volna üldöznöm ezekben az években. Neked van szükséged az üdvösségre és megváltásra, nem Sasukénak. Tudom, hogy törődsz vele, de nem ő az egyetlen, amiért megéri élni.

Naruto hangja ellágyult. – Kérlek, Itachi, add oda Sasukénak a „forgatókönyvet”. Most rajta a sor, hogy betöltse szerepét, s neked engedned kell. Lépj el attól az árnyéktól, s kezd újra… segíthetek neked.

Itachi majdnem, majdnem megfontolta, hogy igent mond. A valóság azonban lesújtott, ő pedig felállt.

- Köszönet mindenért, Naruto.

A fiú szemei vörösen villant.

- Nem – morogta.

Naruto a következő pillanatban már mellette volt, szorosan átölelve őt.

- Nem engedlek el, Itachi. Segíthetsz nekünk levadászni az Akatsukit is, neked vannak belső információid. Még Sasukét is segíthetsz visszahozni… még, ha nem is hiszi el, amit Madara mond neki, akkor is ki akarja majd seríteni, mi történt, és-

- Naruto, Sasuke azt hiszi, meghaltam. Átadtam neki a Mangekyout, és, ha Madara társaságában van, tudni fogja, hogy ez a halálommal egyenlő. Fogalma sincs, hogy a Kyuubi közbelépett, és örökre azt fogja gondolni, meghaltam. Nem térhetsz vissza a sírból, Naruto.

Naruto szorítása meglazult, így Itachi kiléphetett az ölelésből. Ismét elsétált a kötelessége elől, de nem tudott maradni. Ha így tenne, lehet, hogy kötődni kezdene, s ez határozottan nem volt opció számára. Kötődések döntésekhez vezettek, s Itachinak elege volt, hogy ő irányítja mindennek a végzetét. Mégis mióta képes megváltoztatni egy ember annyi ember életét?

- Ha miattam nem maradsz, legalább maradj a Kyuubi miatt. Meggyógyított téged, s szeretné, ha visszafizetnéd a kölcsönt. Tudom, hogy megvan a közös ellenségetek, ugyanis a Kyuubi holtan akarja látni Madarat. – Naruto hangja egyre halkabb lett, ahogy beszélt. – Ha nem értem, legalább ezért maradj.

Itachi úgy érezte, nincs más választása.